7.rész Folytatás

Nagy könnyes szemeivel rám nézett. Nem mondott semmit. Talán csak gondolkodott. Nem bírtam már a válaszra várni.

- Segítek dönteni jó? - emeltem meg állát és magamhoz húzva leheltem egy apró csókot ajkaira. Nem is hívható csóknak, hisz ajkaink épp, hogy összeértek és nem is mozgattuk őket. Ez szimplán csak egy hosszabb szájra puszi.

Elváltam ajkaitól és mélyen szemébe néztem.

- Szeretlek! Már amióta megláttalak - mosolygok, de még mindig nem mond semmit, ami miatt kezdem kicsit kínosan érezni magam.

- Nyugodtan mondd meg ha te nem így érzel, csak kérlek szólalj meg!

Láttam, hogy egy nagyobbat nyel, majd már nekiállt volna, erre Dino jött be.

- Hyung azt üzeni S.Coups, hogyha vacsorázni szeretnétek, akkor most gyertek, mert később nem ehettek.

- Jó - bólintottam. Ilyen hamar elment az idő?

- Én megyek eszek! - állt fel Melani. Persze ilyenkor megtud szólalni. Ha meg valami fontosról akarok beszélni, akkor nem.

- Jó én is megyek! - sóhajtottam, majd elindultam lefelé. Egymás mellé ültünk, amit csodáltam. Enni kezdtem, közbe pedig folyton Melanit néztem. Nem evett, csak turkálta az ételt. Néha egy falatot megevett, de semmi nem fogyott a tányérjáról.

- Köszönöm! - tolta ki a széket és elindult fel.

- Holnap Weekly Idol úgy készülj! - szólt utána a leader. Csak bólintott és ment is tovább. Ennyire összezavarodott vagy mi? Kicsit szomorú voltam, de hát ez van. Nem is tudom mit vártam.
Megettem a vacsorát, majd megköszöntem és felmentem. Nem a szobába mentem, hanem a fürdőbe tusolni. Kicsit megnyugtatott. Jó volt a meleg víz alatt állni. Körülbelül egy órát álltam ott, majd egy törölközőt tekertem a derekamra és a szobába mentem. Ott ült az ágyon és nyomta a telefonját. Amikor elmentem előtte, végignézett rajtam, majd folytatta tevékenységét. Nem szólt hozzám még azután se, hogy felöltöztem és mellé ültem.
- Most haragszol?
- Nem - rázza fejét.
- Akkor miért vagy ilyen?
- Csak nem akarom, hogy hülyeséget csináljunk.
- Szóval akkor nem... - sóhajtottam.
- Hidd el én belemennénk, de... adj egy kis időt.
- Mennyit?
- Csak néhány napot. Addig viselkedjünk úgy, ahogy szoktunk.
- Jó! - mosolygok, majd kivettem kezéből a telefont és az éjjeliszekrényre raktam. - Jó éjszakát! - simogatom meg fejét és lefekszek a helyemre. Megvártam amíg elalszik, majd nyugodtan aludtam el én is.




~ Másnap ~ (Melani szemszög)




Este hamar elaludtam, ma mégis olyan nyúzottan keltem. Magamtól keltem, ami csoda, hisz mindig valaki ébreszt. Lehet megviseltek a tegnapi dolgok. Azt nem értem, miért lepődtem mikor a naplójába olvastam, hogy szerelmes belém. Tudom, hogy szeretem, de nem tudom jó lenne e a bandának. Mivan ha szakítunk? Nem lenne olyan a kapcsolatunk, mint volt. Veszekedések lennének.
Miközben ezen gondolkodtam, már a konyhába voltam és a leaderbe ütköztem.
- Maknae, felkeltél? - ölel magához. - Mivan veled?
- Én se tudom! - sóhajtok. - Beszélhetünk?
- Persze! Csinálok gyorsan neked tejeskávét és utána a tied vagyok - mosolyog. Amíg csinálta a kávét, az asztalhoz ültem. Mikor végzett lerakta elém.
- Na mondd csak! - mosolyog.
- Szóval...hol is kezdjem? - gondolkodok el.
- Eszembe jutott valami. Gondolkozz csak, addig elmondom. Na hát...elfelejtettem tegnap mondani, hogy hívott manager-nim tegnap a Weekly idolal kapcsolatban. Mondta, hogy a csapatokon más színű pulcsi lesz, de te meg keverve leszel. Vagyis a hip-hop team és a vocal team színeibe leszel öltöztetve.
- Na ne...Nem elég, hogy egyedüli lány vagyok, most még én leszek a különc is aki két csapatba van.
- Na, ne morogj! Inkább mondd amit akartál - simogatja meg a fejem mosolyogva.
- Szóval, ha összejönnék egy taggal, mit reagálnátok?
- Ha nem Mingyu, akkor örülnénk, de ha Mingyu. akkor senki se örülne.
- Jaj, nem Mingyu! Hova gondolsz?
- Mondd hogy Seungkwan! - csinál úgy, mint aki imádkozik.
- Honnan tudtad? - nézek rá nagy szemekkel.
- Mindenki tudja...szoktunk neki segíteni, hogy a kedvedbe tudjon járni.
- De édes... - mosolyodok el.
- Szóval összefogtok jönni?
- Még nem tudom. Mivan ha szakítunk?
- Most ne azzal foglalkozz. Ráérsz akkor.
- Jó, majd beszélek vele miután megjöttünk.
- Helyes! Addig menj, vegyél fel valamit, aztán lassan indulunk.
- Köszönöm! - puszilom meg, közbe pedig megjött Seungkwan is.
- Jó reggelt! - mosolygott szokásosan.
- Jó reggelt! - puszilom meg őt is, majd eltűnök a szobába. Nyugodtan öltöztem fel.
Felvettem egy melegítőt, egy bakancsot és egy nagyobb pulcsit. Miután kifésültem a hajam, egy kontyba fogtam, úgyis majd ott rendbe szednek. A nagy bundás kabátom a kezembe vittem le a nappaliba. Hansol-al együtt értünk a nappaliba. Megálltunk ott ahol voltunk, majd végignéztünk egymáson. Ugyanúgy voltunk felöltözve, vagyis ugyanolyan stílusba.
- Rap style? - néz rám.
- Nem annak szántam.
- Pedig nagyon úgy néz ki.
Elmosolyodtam és nem mondtam neki semmit. Egymás mellé ültünk és vártuk a többieket, közbe pedig a telefonunkat nyomtuk.
Lassan oda jött Hoshi, Seokmin, Seungkwan és Dino.
- Azt figyeljétek, mint az ikrek! - ül be közénk és átkarol minket.
- Wow! Tényleg! - nevetnek a többiek és ők is leülnek.
- Hülyék vagytok...  - morog Hansol én pedig helyeselek.
- Nem hiszed el? Nagyon hasonlítotok. Neked se ázsiai szemed van és neki se. Most annyi a különbség, hogy ő szőke, te meg barna - mondta Seokmin.
- Igen? - veszi elő a telefonját Hansol és megnézi benne magát, majd engem is szemügyre vesz. - Igaz! - mosolyodott el boldogan.
- Add ide, csinálok rólatok egy képet - veszi ki a kezéből a telefont Seungkwan.
- Jó, de jó legyen, mert fel akarom rakni közösségi oldalakra - helyezkedik el úgy, hogy jó legyen a képen. Én is elhelyezkedtem, majd bepózoltunk és csinált rólunk Seungi néhány képet. Mire végeztünk a képekkel, a többiek is végeztek, majd beültünk a kisbuszba és a helyszínre vittek minket. Az volt az első, hogy mindenkit felöltöztettek és kisminkeltek. Én egy rózsaszín fekete összeállítást kaptam és egy erős sminket.
Mikor mindenki készen állt, Dony es Cony bekonferált minket, mi pedig meghajolva bementünk.
- Huu...milyen sokan vannak. Többen, mint bárki, aki itt járt nálunk. Még az Exonál is.
- Még náluk is?
- Igen - bólogat Cony. - Akkor had halljuk a csatakiáltást.
Megmutattuk a csatakiáltást, majd jöttünk sorra és mindenkinek be kellett mutatkoznia.
- Oh egy lány. Van ott egy lány - örültek meg az MC-k. - Először akkor mutatkozz be te kérlek - mosolyognak.
- Melani vagyok a Seventeen maknaéja - mosolygok kedvesen.
- Jól látjuk, hogy te a vocal team és a hip-hop team- be vagy?
- Igen - bólintottam.
- Később akkor meghallgatunk valamit tőled, de akkor haladjunk.
- Hansol... - mosolyognak. - Ti testvérek vagytok? - néznek rám, majd vissza Hansolra.
- Nem, nem - nevetünk.
- Mi is ezt mondjuk nekik, hogy testvérek. Nem hisznek nekünk - rázza a fejét Hoshi.
- Pedig aztán elmehettek ikreknek - túloz Dony. - Sebaj. Folytasd.
- Hip- Hop team maknaéja vagyok - mosolyog.
- Szóval akkor közös produkció lesz - mosolyognak és összedörzsölik a tenyerük. - Alig várjuk.
Lassan aztán mindenki bemutatkozott, majd Dony és Cony rám és Hansolra nézett.
- Akkor had halljuk a közös produkciót.
Még sose rappeltem Hansol-al. Sőt egyedül is csak egyszer és azt is betanultam. Megbeszéltük, hogy az adore u -ból fogjuk az ő részét és Dino-ét. Elkezdtük, végül pedig elég jó volt. A végén meghajoltunk és visszaálltunk a helyünkre. Még bemutatták a profilunkat, a végén pedig a fiúk táncoltak. Én akkor még nem nagyon voltam amikor betanultak együtt egy táncot, így én kimaradtam most ebből. A műsor végén megköszönték, hogy itt voltunk és egy kicsit még szórakoztunk, majd haza mentünk. Egész hazafele úton szívattuk egymást. Mi persze Hansol-al egyfolytában azt kaptuk, hogy ikrek vagyunk. Hoshi csinált live-ot is, amibe egyfolytában azt mondta, hogy Hansol és Melani az ikrek. Nagyon sokat nevettünk.
Hazaérve mindenki fáradtan feküdt az ágyába.
- Seungi... - szóltam neki az ágyba feküdve. - Gondolkodtam.
- Igen? - fordul felém.
- Szeretlek... - mosolyogtam.
- Mi?
- Jól hallottad.
- Ez most komoly?
- Ahham... - mosolygok. Egyből felpattant, majd mellé feküdve átölelt.
- Én is szeretlek - mosolygott és puszit nyomott homlokomra. Mosolyogva bújtam mellkasába.
- Velem alszol?
- Persze... - mosolyog. Még jobban bújtam hozzá.
- Jó éjszakát - puszilt meg újra.
- Neked is - mosolygok, majd lassan elalszok.

6.rész Egy kis lázadás (Melani részéről)

Ez egy kicsit más lesz, mint a többi. Egyszerre két szemszög lesz, de csak hogy tudjuk mit gondol az egyik, a másik viselkedéséről és egy nagy titok is felderül. Kicsit kínozni akarlak titeket a végével, mivel nem fejeztem be. A következő fejezetbe fog kiderülni minden. És ebbe a részbe két szereplővel is bővültünk.

Jó szórakozást!♥

Újra én keltem fel a legkorábban. Hurrá! Ahj, hogy miért kell nekem mindig korán kelni? Áhh...mindegy is. Legalább én kelthetem a többieket. Ez a legjobb benne. Tudom is kivel kezdem. A szomszédos ágyra néztem. Igen, jól gondoltam. Melani még mindig aludt. Tegnap biztos nagyon elfáradt. Ő volt az első, aki elaludt vacsora nélkül. Aranyos, biztos éhes lesz. Még mielőtt felkeltem a többieket megreggelizek vele. Csak előbb fel is kéne ébresztenem.

  Kikeltem az ágyamból, majd az övére ültem. Elsimítottam arcából a haját, amire meg se mozdult. Azt hittem már ilyenkor felébred. Nagy levegőt vettem és lélegzet visszafojtva nyomtam puszit homlokára, úgyhogy ne keljen fel. Ajkaim alig értek bőréhez, de így is éreztem puhaságát. Nem tudom miért voltam óvatos, hisz úgyse szól ha megpusziljuk. Mindenki megszokta és nem zavarja.

  Mosolyogva néztem rá, majd arcát kezdtem simogatni és szólongattam kedvesen. Lassan aztán mocorogni és ébredezni kezdett. Egyik szemét kinyitva nézett fel rám, majd elmosolyodva takarta arcát és nagy macijához bújt.

- Nyaa..nem kelsz fel? - simogatom meg.

- Álmos vagyok! - motyogott csukott szemmel.

- Na, de légyszi.

- Nem! Akkor inkább feküdj mellém és te is aludj - húzódik arrébb, hogy nekem is legyen helyem. Kicsit gondolkodtam, hogy lefeküdjek e, aztán úgy gondoltam, hogy nem lehet belőle baj. Így lefeküdtem.

- Na végre! - mondta még mindig csukott szemmel és hozzám bújt. - Mégis csak jobb hozzád bújni, mint egy macihoz.

  Ahogy hozzám ért és éreztem egész testét, gyorsabban kezdett verni a szívem. Úgy éreztem, mintha kiugrana a helyéről. Abba bíztam, hogy nem veszi észre. Nem tudtam mit kéne tennem. Zavarba voltam. Most öleljem át vagy mi? Jaj Seungkwan ne legyél béna. Itt egy lehetőség, te meg elcseszed? 

  Nagy levegőt vettem, majd felé fordultam és átöleltem. Még mindig zavarba voltam, de ezt elnyomta a szerelem.

- Nem vagy éhes? Csinálok neked reggelit.

- Olyan finomat, mint a múltkor? - támasztotta meg állát mellkasomon és rám nézett. Kiköpött olyan volt, mint egy kiscica.

- Igen cicám! - kuncogok.

- Miért mondtad, hogy cicám?

- Mert úgy nézel ki és úgy viselkedsz.

- Meow! - nyávogott és hozzám bújt.

- Mint az igazi! - simogatom fejét. - Na, de gyere enni.

- Jaj, de nincs erőm.

- Akkor kiviszlek a hátamon - ülök fel. - Na mássz fel.

Nagy nyöszörögve felmászott, majd felálltam. Hogy megtartsam, hátra nyúltam és megtámasztottam. Mire leesett, hogy a fenekét fogom, addigra lenn voltunk. Gondolom neki fel se tűnt, de én zavarba jöttem. Gyorsan leraktam egy székre és reggelit készítettem neki. Egyszer se néztem rá, mert teljesen elvörösödtem. Mikor megcsináltam a reggelijét kávéval vele szembe ültem.

- Jó étvágyat! - mosolygok rá.

- Köszönöm! - dörzsöli szemét és elkezd enni. Lassan aztán mindent megevett, én pedig folyamatosan bámultam.

- Mi az? - fintorog. Már megint.

- Aranyos vagy.

- Te is, mert hozzám bújtál.

- Jaj, ezt ne köszönd. Szerintem én jobban örültem neki - majd leesett mit is mondtam. De mire tudtam volna valamit reagálni, jött Mingyu és leült mellénk.

- Melani beszélhetünk?

- Nem! - vágta rá miközben rá se nézett.

- Kérlek had magyarázzam meg.

- Nem kell magyarázkodnod. Megértettem.

- De figyelj... - kezdett bele mondatába, de Melani közbe vágott.

- Nem! Hagyjál békén oké? Szeretnék Seungkwan-nal lenni és beszélgetni. Úgyhogy kérlek szépen ne idegesíts.

  Mingyu bólintott és csendbe ült tovább.

- Gyere! - húzott fel a székről Melani és a nappaliba mentünk.

- Mi volt ez? - nézek rá csodálkozva.

- Semmi se. Hagyjuk inkább - bólintottam és bekapcsoltam a TV-t.

Ahogy elhelyezkedtem, az ölembe hajtotta fejét és úgy telefonozott. Újra zavarba hozott, de nem tudok vele mit csinálni.

  Kicsit később felállt és a szobába ment. Elfelejtettem a többieket ébreszteni, így már csak azt vettem észre, hogy mindenki lenn ül és együtt TV-zünk.

  Egyszer csak csöngettek. Vernon futott le a lépcsőn.

- Megjött...megjött...megjött - majd az ajtóhoz sietett és kinyitotta. Két ismerős hangot hallottam meg. Jooheon hyung és I.M hyung lépett be a nappaliba.

(Jooheon)

(I.M)

- Húha, mi ez a jó hangulat? - mosolyog Jooheon. Mindenkivel lepacsizik és leül mellénk, majd I.M is ezt teszi.

- Mi szél hozott titeket? - néz S.coups rájuk.

- Múltkor kölcsön adtam Vernon-nak a Headset-em, aztán azért jöttem. Jooheon meg csak kísér. Már kíváncsi az egyetlen lány tagotokra.

- Mi? - nevet Woozi.

- Ja, mert akárhányszor átjöttünk a bandával sose láttuk. Lassan kezdek kételkedni, hogy tényleg van e. Bár TV-be láttam... - gondolkodik. - De akkor is. És állítólag a Magyar Lányok a legszebbek. Mindig ők nyerik meg ezeket a szépség versenyeket vagy dobogósok. Úgyhogy kíváncsi vagyok.

- Seungkwan lehívod Jooheon-nak? - vigyorog Hoshi.

  Legszívesebben azt mondtam volna, hogy  nem. Most azért hívjam le, hogy Jooheon legeltesse rajta a szemeit? Persze csak bólintottam és felmentem érte. Nagyon reméltem, hogy még mindig pizsamába van, de ahogy beléptem a szobába, hevesen kezdett verni a szívem. Olyan közel álltunk egymáshoz, hogy majdnem csókolóztunk. És olyan jól is nézett ki. Fehér pulcsi, fekete ülepes nadrág és ugyanolyan fehér cipő, mint a pólója. A derekára volt kötve egy fekete fehér kockás ing és egy sapka is volt rajta. A haja ki volt engedve. Az volt a kedvencem.

Ha így megy le...nem is merek belegondolni. Éreztem, hogy egyre jobban pirulok, ő pedig csak vigyorogva figyel engem.

- Mi az Seungi? - simogatja meg az arcomat. Most tényleg szórakozik velem?

- S...semmi. Vendégeink vannak. Látni akarnak téged.. - hadartam a szavakat.

- Jó megnézem őket. - mosolyog, majd megfogja a kezem és magával húz. Még jobban elvörösödtem és végig a földet néztem.

Mikor leértünk felemeltem a fejem, hogy nézzem a reakciókat. Igen ezekre számítottam. Egyből csönd lett és ránk néztek. Tátott szájjal bámultak.

- Annyeonghaseyo! - törte meg a csendet meghajolva Melani.

- Annyeong! - köszöntek a vendégeink is.

- Had mutatkozzam be! - áll fel Jooheon.

- Semmi szükség rá! Tudom kik vagytok.

- Melani... - morrant rá S.coups

- Mi van? - kapja fejét felé.

- Viselkedj..

- Ne! Hagyd! Semmi gond - mosolyog Jooheon.

- És hova készülsz? - néz megint ránk a leader.

- A városba.

- Egyedül? Felejtsd el..

- Basszus Seungcheol! - emeli fel kicsit a hangját. Mindenki tudta, hogy ideges, mert akkor szokott minket az igazi nevünkön szólítani.

- Igen? - néz rá ő is kicsit idegesen.

- 16 vagyok! Nemsokára 17. És nem vagy az apám..

   Senki nem szeretett a vitájukba szólni, most mégis egy hang közbe szólt.

- Hagyd! - szólt Jooheon. - Én is utáltam mikor megakarták mondani mit lehet és mit nem. Gondolom te se szeretted.

- Jó, de...menj! - legyintett. - Csak ne egyedül!

- Juj, majd én megyek! - ugrik fel Jun, majd mellettünk elszáguldva ment a szobájába készülni.

  Melani egyből ment hízelegni S.coupsnak, én meg csak álltam, mint egy szobor. Nekem kellett volna közbe szólni és elmenni vele. Lúzer vagy Boo Seungkwan. Egy nagy lúzer. Eldöntöttem mit akarok. Leírom mit érzek és felolvasom, majd neki. Fel is siettem és a kezembe vettem egy lapot és tollat, majd írni kezdtem.

Eközben Joshua ilyen fejet vágottXDD

Melani Pov

Reggel Seungkwan simogatására ébredtem. Nagyon élveztem. Még sose csinált ilyet. Azt akartam, hogy feküdjön mellém és összebújva legyünk. Azt hittem, már sose fekszik le, de ahogy lefeküdt az volt az első, hogy szorosan bújtam hozzá. Éreztem, hogy majd kiugrik a szíve a helyéről. Nem akartam neki megemlíteni, mert szegényem így is olyan piros volt. Teljesen meglepődtem, mikor úgy hívott, hogy "cicám." Azt hittem, hogy ÚGY érti, de azért megkönnyebbültem mikor mondta, hogy úgy nézek ki és azért mondta. Egész végig jól éreztük magunkat, amíg nem jött Mingyu. Nagyon felidegesített és jó volt kiosztani. Seungkwan-nal még pihentem egy kicsit, majd arra jutottam, hogy jót tenne egy séta. A szobámba mentem felkapkodtam magamra a ruhákat. Seungkwan naplója az ágyon hevert. Ott akartam elkezdeni, ahol elkezdtem. A nevemnél. Elkezdtem olvasni és mire végeztem, teljes sokkba voltam. Azt írta, hogy mennyire tetszem neki és, hogy szeret. Nem tudtam felfogni, de lépteket hallottam lentről, amik jöttek fel. Ott hagytam ahol volt és az ajtóba álltam. Seungi állt meg előttem. Most már tudtam mit érez. Olyan piros volt és édes. Megsimiztem arcát és megfogva kezét húztam magam után. Semmi kedvem nem volt a vendégekhez, ezért is voltam kicsit bunkó. S.coups is felidegesített, így már nagyon kellett az a séta. Mikor Jun vissza tért elindultunk ketten.

- Minden oké? - nézett rám.

- Persze.. - mosolygok.

- Miért voltál akkor annyira feszült?

- Mingyu már reggel felidegesített.

- Ja akkor értem. Szeretnél egy fagyit, hogy jobban legyél?

- Lehet? - nézek rá nagy szemekkel, mire ő csak bólintott. Elmentünk vettünk fagyit és még sokáig beszélgettünk. Utána szép lassan kezdtünk haza sétálni. 

Melani POV end

Hamar végeztem a gondolataim leírásával. Tudtam mit érzek és, hogy mit akarok neki mondani. Már csak bátorság kell hozzá. Mikor meghallottam, hogy nyílik az ajtó egyből remegni kezdtem. Melani lépett be rajta és az ágyára vágódott. Nem tudtam mit kéne csinálnom.

- Szia.. - köszöntem neki halkan.

- Hali. Mi újság? - fordulok felé.

- Mondhatok valami?

- Persze mondj - mosolyog rám kedvesen.

- Hát jó - ülök mellé az ágyra. Majd elkezdtem neki olvasni amit írtam.

"Akartam, hogy tudd, hogyan érzek irántad

Akartam, hogy tudd én meg is halnék érted

Rád van szükségem

Mindent te jelentesz nekem

Vágyom a szerelmed után és remélem, hogy látod

Szerelmes vagyok beléd!

A könnyek csak hullanak a szememből 

s attól félek lehet, hogy te nem akarsz engem.

Mint egy angyal fényt hozol a sötétségbe

Te jössz hozzám álmomban és csókolsz édes csókokkal.

Kell egy kis őrültség lehet sokat álmodozom.

De mikor rád gondolok érintésedre vágyom.

Bárcsak visszamehetnék a legelső napra mikor megláttalak

Lépnem kellet volna, mikor szemembe néztél

Én szeretlek téged!

Kérlek mondd, hogy te is szeretsz engem! 

Ez a három szó örökké megváltoztathatja életünket.

És én ígérem, hogy mindig együtt leszünk.

Az idők végezetéig"

Először remegő hangon olvastam neki, majd egyre bátrabb lettem és csak olvastam egyre több érzéssel. Mikor végeztem rá pillantottam és olyat láttam, amit nem akartam. Sírt. Csak folytak a könnyei és egyre csak törölgette szemét.

- Minden rendben? - simogattam meg arcát. Egy szó nélkül ölelt át szorosan. Meglepődtem, de egyből vissza öleltem. Hátát simogattam nyugtatásképpen. Kicsit aggódtam. Nem tudtam miért sír. Az örömtől vagy a boldogságtól. De én boldog voltam, hogy kiönthettem az érzéseim neki.

5.rész Fellépés

Másnap reggel S.Coups ébresztett. Nagy nehezen felültem az ágyba, majd szemeim dörzsölgettem és Seungkwan ágyához pillantottam. Szokatlan módon ő se volt még ébren, így őt is S.Coups ébresztette. Kómásan ült fel, majd körbenézett. Amikor kiment a Leader takaróját fejére húzta és visszafeküdt. 

- Hé ne aludj! - dobom oda a párnámat. Semmi reakció nem volt rá, így oda mentem és lehúztam róla a takarót. Ugyanúgy feküdt tovább. Az ablakhoz mentem és teljesen felhúztam a redőnyt mire felkelt.
- Jaj ne... - próbálta a szemét eltakarni.
- Jó reggelt! - ülök az ágya szélére.
- Ahj jó reggelt... - ült fel véglegesen.
- Mit csináltál az éjjel? Hmm? Te szoktál Mindenkit ébreszteni most meg alig lehet kirángatni az ágyból.
- Csak túl fáradt vagyok. Amúgy meg aludtam az éjjel.
- Hát nem úgy nézel ki. De mindegy is. Inkább készüljünk - állok fel és a szekrényhez megyek. Seungkwan kiment. Gondolom reggelizni vagy a fürdőbe. Én elkezdtem öltözni. A reggelizést a végére tartogatom. Felvettem egy fekete szakadt farmert, de a felsőt nem tudtam eldönteni. Vidám színt akartam, mert boldog voltam. Lehet azért, mert minden rendben Seungkwan-nal. Tényleg! Azt még ki kell derítenem mi baja volt velem. Majd megkérdezem, de most pulcsi kell. Igen! Megvan! Hansol sárga fánkos pulcsija kell nekem.
- Hansol! - kiabálok és a szobájuk felé futok. Éppen nyitottam volna be, mikor kilépett a szobából és a szívbajt hoztuk egymásra.
- Jézus! Hülye... - vágom vállba.
- Én vagyok a hülye? Én csak megakartam kérdezni mi van, te meg futsz be - néhány perc csend után alig bírtuk abbahagyni a nevetést. Egymásra mutogattunk, hogy milyen hülye feje volt a másiknak.
- Na, de komolyodjunk vissza. Miért kerestél?
- Ja igen. Azért, hogy nem tudnád kölcsönadni a fánkos pulcsid?
- De, persze - mosolyog, majd a szekrény mélyén keresgeti.  Kis idő után aztán megtalálta.
- Tessék! - adja oda. - Nem kell visszahoznod. Én már úgy se hordom.
- Köszönöm Oppa! - ölelem meg, majd bele bújok. Kicsit nagy volt, de nem feltűnően.
- Ez így menő! - mosolyog és összeborzolja a hajamat.
- Az a szerencséd, hogy még nincs megcsinálva.
- Juj most megijedtem - gúnyolódik. Nem mondtam rá semmit, csak kimentem a szobából a miénkbe. Ott megfésülködtem, amit ha Seungkwan látott volna én halott lennék. Utálja ha ott fésülködök, mert szerinte "minden tiszta haj lesz", ami hülyeség. Ő már csak ilyen.

A hajamat hagytam kiengedve, csak a tetejét fogtam fel. Semmi kedvem nem volt sminkelni, így csak nagyon kevés szempillaspirált raktam fel.

Lementem a többiekhez, akik már unták magukat.

- Mi ez a gyászos hangulat? - nézek végig mindegyiken.

- Unatkozunk, fáradtak vagyunk. Kell ennél több?

- Sajnálom, hogy megmertem kérdezni - megyek a konyhába. Remélem ott jobb a hangulat.

 Beléptem a konyhába és máris megcsapott a jó hangulat. Mingyu, Wonwoo, Joshua, Woozi, Hoshi, Seokmin és Minghao beszélgettek mosolyogva.

- Jó reggelt! - mosolygok rájuk.

- Jó reggelt! - mondják szinte egyszerre.

- Mit kérsz? - néz rám Joshua.

- Csak kávét iszok. Most nem vagyok éhes - mosolygok rá. - De azért köszönöm.

- Mi az, hogy nem eszel? Enned kell - mondja Woozi. Kivételesen nem szívat. 

- Igaza van - bólogat Wonwoo. - Ki tudja mikor ehetünk ma.

- Minghao... - néz Hoshi mosolyogva Minghao-ra. - Arra gondolsz amire én?

- Uhhum - bólogat, majd felállnak a székről és valamit készítenek. Minghao a hűtőből pakol elő dolgokat, Hoshi pedig háttal állva elveszi és felhasználja őket. Nagyon kíváncsi voltam már, hogy mit csinálnak. Érdeklődve figyeltük mindannyian. Később aztán megfordultak és egy tányér le volt takarva szalvétával. Elém rakták és levették a szalvétát.

- A la Hoshi és Minghao - mondta Hoshi, mint egy igazi pincér.

Toast kenyér, vajjal, szalámival, kolbásszal, sajttal, és megkenve mustárral, ketchuppal és majonézzel.

- Fúj undin hangzik, de megkóstolom - mosolygok és beleharapok.

- Fúj te tényleg beleharapsz? - fintorog Woozi.

- Uhhum - bólogatok teli szájjal. Jól megízleltem minden egyes rágást jó lassan csináltam.

- Nyeld már le! - türelmetlenkedik Seokmin, majd a többiekre nézek akik kíváncsian merednek rám. Nyeltem egy nagyot.

- Na? - mosolygott Minghao.

- Nekem nagyon ízlik - eszem tovább.

- Tényleg? Megkóstolhatom? - kérdezi Mingyu.

- Tessék - adom neki oda, majd ő is beleharap.

- Igen, finom - bólogat.

- Nem is tudom miért csodálkoztok. Hisz én csináltam.

- Hoshi nem is te lettél volna, ha nem arcoskodsz! - morrant rá Mingyu. Mindenki csak bámult rá. Az előbb még semmi baja nem volt.

- Mingyu mi a baj? - teszem kezem az övére. Egyből kihúzta kezét és felpattant a székről.

- Mit érdekel az téged? Hisz téged semmi se érdekel, csak magaddal foglalkozol.

- Ezt most, hogy érted?  - nézek fel rá.

- Mingyu...elég! - próbálja leállítani Wonwoo. - Csak ránézett és folytatta tovább. Csoda hisz hallgatni szokott rá.

- Úgy értem, hogy te csak egy taknyos vagy és még lány is. Nem csoda, hogy nem veszed észre mi folyik körülötted.

Mély levegőt vettem és gondolkodtam. Nem tudtam elhinni, hogy ezt mondta. Próbáltam feldolgozni, de sehogy se ment.

- Most csak viccelsz vagy így gondolod?

- Így gondolom.

- Jó akkor két dolgot mondok. Egy, Ne keress, ne szólj hozzám és tartsuk meg az 1 méter távolságot - húzódtam arrébb. - Kettő, elég jó hangulat volt, amíg be nem szóltál Hoshi-nak. Azért jöttem ide, hogy jól szórakozzak nem  azért, hogy fel idegesíts és lehangolj. Ha ezt szerettem volna, akkor maradtam volna a nappaliba. Inkább te is menj oda - mondtam neki halál nyugodtan.

- Nem akarok kösz - ül vissza.

- Akkor, majd én elmegyek - állok fel és mentem volna, de megfogta a csuklóm. Visszafordultam és pofon vágtam.

- 1 méter! - nézek rá nyugodtan, majd mentem a szobámba. Az ágyra ültem és csak meredtem magam elé. Nem hittem el, hogy ezeket mondta. Az a pofon nagyon kikívánkozott már. Muszáj volt.

Kis idő után kopogtak. Az ajtóra pillantottam.

- Ha Mingyu vagy, be se merj jönni.

- És ha nem Mingyu vagyok? - dugja be fejét Wonwoo.

- Gyere!

- Minden oké?

Felhúzott szemöldökkel néztem rá.

- Szerinted?

- Jó igen ez hülye kérdés volt, de nézd el neki.

- Miért is? Tudod amiket mondott eléggé fájnak. És egy lány sose felejti el ezeket.

- De ő szeret, csak már nem bírja ezt.

- Mit nem bír? Én nem is csináltam semmit mégis velem bunkózik és emeli fel a hangját - akadok ki teljesen. Elhiszem, hogy Mingyu és Wonwoo legjobb barátok, de ne ő akarja kimagyarázni Mingyu-t szar helyzetből.

- De csak féltékeny.

- Kire és miért? Tudtommal nem vagyunk együtt. Nincs oka féltékenynek lenni. Ha meg az, ne az én fejem ordítsa le.

- Mi? Nem vagytok együtt?

- Nem! Miért azt mondta?

- Nem, nem. Csak én azt hittem.

- Ja, hát nem! Szerinted is olyan vagyok, amit Mingyu mondott?

- Jaj, nem! Nem vagy olyan - ölel meg, én pedig hozzá bújok.

- Biztos?

- Biztos! - simogat, majd Minghao jön be.

- Gyertek indulunk! - mosolyog kedvesen, majd a szekrényhez mentem és kivettem a tiszta rózsaszín kabátom. Felvettem a cipőm és Wonwoo-val lementünk. Csak ott lent vettem fel a kabátom. Véletlenül se akartam fázni, nehogy Mingyu bepróbálkozzon. Végig Seungkwan-nal voltam és Wonwoo-val. Nagyon jól elvoltunk, de egyfolytában Mingyu tekintetét éreztem a hátamon. Nagyon zavaró volt. Így nem is tudtam olyan jól érezni magam. Amikor oda értünk a próbaterembe egyből a kamera vett minket. Mindenki előtt meghajoltunk, lepakoltunk és a helyünkre álltunk. A szokásos módon köszöntünk, majd Woozi és S.Coups elmondta miért 17 a nevünk és a feladatunkat kezdték magyarázni. Mindenkinek kellet választani egy párt, de nem lehetett vele egy csapatba.

(pl.: Vokalista nem lehetett vokalistával)

Seungkwan-nal akartam lenni, de sajnos nem lehetett. A mellettem álló Wonwoo-ra néztem.

- Leszel velem? - nézek rá kiskutya szemekkel.

- Persze! - mosolyog

Vigyorogva fordultam vissza és mikor mindenkinek meg volt a párja mondták tovább. 

Akit választottunk, annak a szerepébe kell állni. Ami annyit jelentett, nekem kellet rappelni, Wonwoo-nak pedig énekelni. Választott számot be kell tanulni, amire egy napunk van. Ez az egész nap, majd este előadni tánccal együtt.

Wonwoo-ra néztem, majd gondolkodni kezdtem női rappereken. Hyuna volt a példaképem, úgyhogy nem is akartam másra gondolni.

- Öhm...jutott már eszedbe valami? - nézek rá.

- Hát nem. Abba bízom neked van valami ötleted.

- Én Hyuna és Jang Hyunseung duettjére gondoltam. A Now-ra.

- Azt imádom! - mosolyog.

- Hát akkor nem lesz sok dolgunk.

Minden csapat elfoglalt egy próbatermet a cégnél. Mindenkihez ment egy operatőr és az egész próbát felvették. Igazából nekünk csak be kellet gyakorolni a szöveget zenére és már csak a tánc maradt. A tánc néhol túl merész volt, úgyhogy ott enyhítettünk rajta. A refrénen nem változtattunk, mert nagyon tetszett. Előbb végeztünk, mint gondoltuk. Egy kicsit pihentünk majd felöltöztünk és a sminkünket is megcsinálták. Mire végeztünk, már léphettünk is fel. 

https://www.youtube.com/watch?v=Zxv0lUx1bhA 

Végig táncoltuk és énekeltük. Wonwoo jobban énekelt, mint gondoltam. Élveztem az egészet. Mikor már a többiek is letáncolták és énekeltek kijelentették, hogy csak holnap lesz eredmény hirdetés. Kicsit ideges lett mindenki, mert szívatnak minket, de azért jól éreztük magunkat. Haza mentünk és az volt az első, hogy egy kiadós tusolás után feküdtem is aludni. Hamar elaludtam, mert elfáradtam, de jól éreztem magam Wonwoo-val.

4.rész Fájdalom vagy boldogság?

*Seungkwan Szemszöge*

 Reggel fájó szívvel keltem. Melani nem volt az ágyában. Tegnap, amit Mingyu-val csináltak.... Nagyon fáj. Nem csodálnám, ha együtt aludnának. De addig kell lépnem, amíg nem történik valami. Egy kávé mellett összeszedem a gondolataim és akkor elmondom neki mit érzek vagy, ha nem lesz merszem, akkor csak közeledek felé.

 Elindultam a konyhába, majd újra darabokra tört a szívem. Mingyu és Melani aludt békésen a kanapén. Néhány centi kellet csak, hogy a szájuk össze érjen. Egyre csak ment fel bennem a pumpa. Igazából már tegnap is kevés kellett, hogy ne menjek neki és osszam ki Mingyu-t. De mit mondhatnék? Szerelmes vagyok Melani-ba ne legyél vele? Elég hülyén hangzik. Nekimenni meg, azért nem mertem, mert egy évvel idősebb, magasabb és biztos erősebb is. Reménytelen. Igaz most még haragszik Melani. Igazából nem is vagyok benne biztos. Mindegy is. Inkább megyek, kávézok és összeszedem a gondolataim.

 Gyorsan kimentem, csináltam egy kávét és az erkélyre mentem. Leültem a székre, majd lábaimat felhúzva kortyolgattam a kávém és gondolkodtam. Semmi jó nem jutott az eszembe. Csak hülyeségek, mint például, hogy nem mondok neki semmit csak megcsókolom. De nem az én stílusom, meg tuti megütne, ha megtenném. Utána meg csak álmodoztam, hogy hogyan csókol és, hogy szeret csókolózni. Szenvedélyesen vagy lágyan? "Seungi, de hülye vagy!" nevetne és olyan cukin mondaná a nevem. Imádom ahogy nevet. Olyan aranyos közbe az arca. Ilyen pufi, de csak akkor. Amúgy meg nagyon szép és különleges. Ahj...vágyom rá. Jó döntöttem. Közeledek felé.

 Bementem a konyhába, de előtte még megnéztem nem ébredt e fel. Amikor megbizonyosodtam róla, hogy még alszik visszamentem a konyhába és nekiálltam reggelit csinálni neki. Tudom a kedvence az a meleg kalács. Néhány szeletet felvágtam, majd melegíteni kezdtem. Tudom, hogy hogyan issza a kávéját. Meglestem amikor csinálta. A hűtőhöz mentem, hogy elő vegyem a tejet és ott volt Joshua dobozos kávéja. Melani imádja a dobozos kávét, úgyhogy kiöntöttem neki egy pohárba. Joshua meg csak nem haragszik meg. Amikor a kalácsok megmelegedtek, megvajaztam őket és szépen megterítettem neki. Épp végeztem, amikor megjelent az ajtóba kócosan és a szemét dörzsölgette. Olyan volt, mint egy ovis, aki az anyukájához megy kelés után. Nagyon aranyos volt, ami mosolygásra késztetett. De hamar lehervadt az a mosoly, amikor megjelent Mingyu mögötte és átölelte. Ha a szememmel ölni tudnék... De mindegy is, most nem ő a lényeg, hanem Melani.

- Jó reggelt! - mosolygok Melani-ra kedvesen.

- Öhm...Jó reggelt! - nézett kicsit furcsán, amit meg is értek. Nem ilyen szoktam lenni.

- Gyere! - fogom meg kezét és kiszabadítom Mingyu kezei közül, majd leültettem a székre.

- Neked csináltam. A kedvenceid. Jó étvágyat! - ülök mellé és nézem.

- Hát köszönöm - mosolyog. Juj, de aranyos. A mosolya huu...és ezt mind nekem, aki egy köcsög volt vele. Mosolyogva nézem, majd Mingyu is leült nem sok kedvvel. Csak elégedetten vigyorogtam rá, hogy tudja nem nyert. Nagyon nem.

- Te meg minek örülsz? - néz szúrós tekintettel.

- Csak jól keltem. Ennyi az egész. De látom te nem keltél valami jól! - húzom agyát, amit egy grimasszal le reagál. 

- Juj... - kap szájához Melani.

- Mi az? - mondjuk egyszerre Mingyu-val ijedten. 

- Ez...ez dobozos - vigyorog és a széken ugrál. Nevetni kezdtem rajta.

- Mondtam, hogy a kedvenceid.

- Igen. Köszönöm. Mingyu akkor ma megyünk? - kérdezi tőle.

- Persze, hogy megyünk - mosolyog.

-Jó, akkor megyek készülni. Köszönöm a reggelit Seungkwan - majd felment. Mikor felment Mingyu nézett rám elégedett mosollyal.

Nem bírtam már türtőztetni magam.

- Mégis mit akarsz tőle? - néztem rá kérdően.

- Amit mindenki más. Nekem is tetszik, nem csak neked. Sőt a többiek is vonzódnak hozzá valamilyen szinten. Fogadd el - mosolyog. Legszívesebben neki ugrottam volna.

- De nekem ő az álmom. Tudod mióta vágyom rá? Nekem semmi nem számít csak ő. És mégis hova viszed?

- Neked nem mindegy? Ha annyira tudni akarod sétálni.

- Szóval randi... - hajtottam le fejem.

- Annak veszed, aminek akarod - rántja meg vállát.

- Kész vagyok! - állt meg az ajtóba Melani. Mingyu és én is tátott szájjal ültünk. Fekete tapadós ujjatlan volt rajta, aminek a mellkasa és az oldala hálós volt. Nem mutatott belőle sokat, de megmozgatta a fantáziát. Szőke haja a feje tetején kontyba volt fogva, amitől látszottak a cuki fülei. Egy feszülős hosszú nadrág, aminek a térde szakadt és egy fekete futó cipő hozzá illő hátizsákkal. 

- Mi bajotok? - fintorog. Ezt már megszoktuk. Mindig ezt csinálja.

- S...semmi se! - válaszoltam. Mingyu pedig még mindig bámulta. Vállon vágtam jó erősen. Most ki tudtam használni a helyzetet.

- Aúú... - fogja vállát. - Én is megyek készülök - siet fel. Nem csodálom, hogy elhúzott. Csak türtőztesse magát a sétán, mert ha nem...

- Ez így jó? Ne öltözzek át szerinted? - néz rám.

- Neki szeretnél tetszeni?

- Nem, dehogy! - mosolyog. - Hanem az embereknek, akik velem szembe jönnek.

- Nekik mindenhogyan tetszel. Egy: Mert híres vagy. Kettő: Európai, plusz szép. Mi kell még?

- Úgy gondolod?

- Igen - mosolygok.

- Köszönöm! - láttam, hogy egy kis pír is megjelenik az arcán. Hála a fehér bőrének, mindig látszik ha elpirul. Épp beszélni akartam vele, amikor Jun jött,

- Jó reggelt! Wow! Jól nézel ki. Hova mész?

- Köszönöm Oppa. Mingyu-val sétálni - mosolyog. Miért tud mindenkire ilyen kedvesen mosolyogni?

- Ahj...elmentem volna veled.

- Majd máskor - majd megjött Mingyu.

- Mehetünk? - néz Melani-ra, aki bólogat és elmennek.

 Búsan ültem az asztalnál és a morzsákkal szórakoztam. Lehet, hogy mégis csak nyert Mingyu? De nem lehet. Bár ki tudja? Nagyon sokáig voltam paraszt. De azt hozzá teszem nem magam miatt. Féltem a visszautasítástól, meg a rajongók, a banda... Lehetetlen. De az enyém lehetne titokba. Igen, titokba. Nem is olyan rossz ötlet. De, ki tudja meddig lehet azt titokba tartani. Elég annyi, ha az egyik kamera előtt csak úgy érünk egymáshoz vagy éppen úgy nézünk és mosolygunk egymásra. Ettől a sok gondolkodástól, egyszer szét fog robbanni a fejem.

 Ezt a nehéz gondolat menetet Joshua zavarta meg.

- Hé hallasz? - legyezget az arcom előtt.

- Hmm...m...mi? - nézek rá.

- Mondom jó reggelt.. - mosolyog.

- Öhm...neked is!

- Mibe merültél el ennyire? - megy a hűtőhöz. - És hol a kávém?

- Hát a kávédat Melaninak adtam. Elmondom miért és azt is min gondolkodtam, de nem itt - nézek körbe és szinte mindenki ott van.

- Hát...jól van. Akkor gyere a szobámba - majd elindult én pedig utána mentem. A szobájába léptem, ahol nagyobb rend volt, mint az enyémbe. Leült az ágy szélére, én pedig a kis foteljébe ültem törökülésbe. 

- Na hallgatlak! - mosolyog.

- Hát...akkor kezdem. Úgy volt, hogy már nagyon régóta tetszik Melani. Az elején még kedves voltam, majd féltettem az állásunkat, meg azt is mondta, hogy nem jön össze velünk, így úgy döntöttem nem mondom meg neki. Aztán egy ideig ment is, majd már nem nagyon bírtam magammal. Ha a közelébe mentem gyorsabban vert a szívem meg...meg, hogy is szokták mondani?

- Mire gondolsz?

- Amikor a hasadba olyan fura érzés van. Tudod!

- Pillangók repkednek a hasadba?

- Igen...igen az. Pillangók repkednek a hasamba. Féltem, hogy egyszer önkéntelenül is olyat csinálok, amit nagyon nem szabadna. Így hát távol tartottam magam tőle. Ha pedig közeledett, úgy próbáltam hárítani, hogy nem foglalkoztam vele és egy kicsit bunkóztam is. Nem csak neki fájt, hogy ezt csinálom, hanem nekem is. De nem foglalkoztam vele. Most viszont kétségbe estem. Mingyu nagyon is közel van hozzá. Tegnap, mikor bementem a szobába ott feküdt Melani mellett és miközben aludt ölelte. Aztán megkért, hogy aludjak a helyén. Nem tudtam miért kéri, de ott aludtam. Ma meg a kanapén aludtak együtt. Rájöttem, hogy tennem kéne valamit. Gondolkodtam valami szövegen, hogy elmondom neki mit érzek, de nem jutott eszembe semmi. Aztán arra jutottam, hogy közeledek felé, így csináltam neki reggelit. Igen, tudom a te kávéd volt, de az a kedvence és odaadtam neki.

- És legalább örült neki? - néz kikerekedett szemekkel.

- Persze nagyon, de Mingyu...elmentek sétálni csak ketten és nem tudom mit fogok csinálni. Ő az álmom és ha Mingyu elveszi...összetöri a szívem - emelem tekintetem Joshua-ra és egy könnycsepp végig folyik az arcomon.

- Jaj Seungkwan... - jön oda és átölel. - Mi segítünk neked. Mondj el neki mindent, és ha esetleg úgy mennek a dolgok, akkor abba is segítünk, hogy ne derüljön ki semmi.

- De utál és ott van Mingyu... - törnek utat könnyeim maguknak és sírni kezdek.

- Seungkwan mondtam, hogy segítünk mindenben. Érted? Mindenben, csak ne sírj! - ölel szorosabban és a hajam simogatja.

- Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy hyung.

- Na most pedig ne sírj! - mosolyog rám és megtörli az arcomat. - Inkább gyere menjünk. Csinálok magamnak egy kávét és közbe kitalálok valamit - bólintottam, majd elindultunk a konyhába. Amíg csinálta a kávét, leültem a székre. Amikor végzett leült elém.

- És honnan veszed, hogy tetszik Mingyu-nak?

- Megkérdeztem tőle. És ahogy kinézett Melani ma, szerintem még te is elgondolkodnál dolgokon.

- Meglehet. De és neki tetszik Mingyu?

- Hát azt nem tudom. Nem vagyok vele olyan beszélő viszonyba.

- Értem. Pedig ez fontos információ - kortyol bele a kávéjába.

- Hát igen. Jó volna tudni.

- Uh uh...figyelj. Van egy ötletem.

- Na?

- Ugye azt mondtad, hogy Mingyu mindig vele van?

- Igen ezt mondtam.

- Arra gondoltam iratok Hansol-lal egy rappet neki, amit ő néhány perc alatt megír. Megmondjuk, hogy tanulja be, aztán vegye fel a stúdióba. Ez így mind nem 10 perc.

- Juj te gonosz vagy! - mosolygok.

- Csak segítek. Amúgy nem tenném meg vele.

- Jó csak vicceltem.

- Na de gyere.. - húz fel a székről és Hansol-t kezdi keresni. Amikor megtalálta, elmesélt neki mindent majd azt is, hogy segítenie kell és írjon egy szöveget.

- Nem, én ezt nem csinálom meg. Bocsi srácok!

- De ne már! Légyszíves! - néz nagy szemekkel Joshua.

- Nem! Nekem nincs bajom Mingyu-val. Nem az én problémám az egész, és igazából te túl paraszt voltál Melani-val úgyhogy lehet, hogy Mingyu jobban megérdemli. De igazából nem is nagyon érdekel ki fog vele járni, csak engem hagyjatok ki belőle - megy a szobájába.

- Ne aggódj Seungkwan, majd őt is befogom munkára. Akkor most nem tudunk mit csinálni. Közeledj felé csak úgy. Garantálom, hogy Mingyu nem lesz láb alatt ha látja, hogy nem adod fel. Bízz bennem - mosolyog biztatóan.

- Jó rendben - bólogatok, majd nyílik az ajtó és Melaniék jöttek be rajta boldogan.

- Sziasztok! - integet mosolyogva.

- Sziasztok! - köszönök én is.

- Seungkwan... - bökdös Joshua. Most elgondolkodtam dolgokon.

- Én megmondtam...

- Igen megmondtad, de most menj - lökdös fel a kanapéról. - Gyere Mingyu segíts nekem. - viszi el. Zavarba voltam és nem tudtam mit csináljak vagy mondjak.

- Mit csináltok? - mosolygok.

- Hát... - ülünk le. - Először csak sétálgattunk, aztán a tónál lehetett csónakázni, úgyhogy csónakoztunk. Jaj Seungkwan nagyon féltem, mert majdnem felborultunk és én nem tudok úszni. De aztán a végén belejött Mingyu. A végére éhesek lettünk, aztán egy utcai büfénél ettünk. Haza fele ettük meg a kaját, úgyhogy szép lassan haza sétáltunk. És most itt ülök és veled beszélgetek - mosolyog.

- Ez jó. Én is elviszlek majd valahova ha szeretnéd.

- Uhh...az jó lenne. Újra együtt, mint régen. Ha persze úgy gondolod, hogy lehetünk olyanok.

- Igen persze, hogy lehetünk.

- Ennek örülök Seungkwan.

- Olyan fura, hogy azt mondod Seungkwan.

- Hát azt mondtad, hogy ne hívjalak Seunginak.

- De légyszi hívj úgy. Szeretem mikor úgy hívsz.

- Seungiii - ölel meg széles mosollyal az arcán. Én is megölelem.

Ezek szerint neki is hiányoztam. Olyan régen ölelt meg. Hiányzott az érintése és hiányzott az egész énje. Az az érzés, amiről Joshua-nak beszéltem erősebb, mint volt. Legszívesebben örökre így maradtam volna. De nem lehetett. Jeonghan neked is olyan idő érzéked van...

- Ti már itthon is vagytok Mingyu-val? - kérdezi mire Melani el is engedett.

- Igen - mosolyog.

- Akkor vacsoráztok?

- Én nem köszönöm. Most ettünk, de kérdezd meg Mingyu-t is hátha eszik. Viszont azért oda ülök hozzátok.

Ennyire megbánthattam akkor, hogy még most is emlékszik rá? Jaj úgy sajnálom...

Még egy csomót beszélgettünk és hülyéskedtünk úgy, mint régen. Később aztán Jeonghan szólt, hogy kész a vacsora és kimentünk enni. Melani mellém ült, amitől boldog lettem. Evés közbe mindenki beszélt mindenkivel, ami már régen volt. S. Coups bejelentette, hogy holnap megint egy műsorba fogunk szerepelni, úgyhogy időbe fekszik le mindenki. Jeonghan mosogatott, mi meg felmentünk a szobáinkba. Amíg Melani tusolt, mindent leírtam a naplómba. Mikor végzett, én is elmentem tusolni. Gyorsan tusoltam, mert még akartam vele beszélgetni. Az ő hangjára akartam elaludni. De mikor vissza mentem, már békésen aludt, nyakig betakarózva. Oda léptem hozzá, majd haját kisimítottam arcából és homlokára nyomtam egy puszit.

- Szép álmokat hercegnő!