*Seungkwan Szemszöge*
Reggel fájó szívvel keltem. Melani nem volt az ágyában. Tegnap, amit Mingyu-val csináltak.... Nagyon fáj. Nem csodálnám, ha együtt aludnának. De addig kell lépnem, amíg nem történik valami. Egy kávé mellett összeszedem a gondolataim és akkor elmondom neki mit érzek vagy, ha nem lesz merszem, akkor csak közeledek felé.
Elindultam a konyhába, majd újra darabokra tört a szívem. Mingyu és Melani aludt békésen a kanapén. Néhány centi kellet csak, hogy a szájuk össze érjen. Egyre csak ment fel bennem a pumpa. Igazából már tegnap is kevés kellett, hogy ne menjek neki és osszam ki Mingyu-t. De mit mondhatnék? Szerelmes vagyok Melani-ba ne legyél vele? Elég hülyén hangzik. Nekimenni meg, azért nem mertem, mert egy évvel idősebb, magasabb és biztos erősebb is. Reménytelen. Igaz most még haragszik Melani. Igazából nem is vagyok benne biztos. Mindegy is. Inkább megyek, kávézok és összeszedem a gondolataim.
Gyorsan kimentem, csináltam egy kávét és az erkélyre mentem. Leültem a székre, majd lábaimat felhúzva kortyolgattam a kávém és gondolkodtam. Semmi jó nem jutott az eszembe. Csak hülyeségek, mint például, hogy nem mondok neki semmit csak megcsókolom. De nem az én stílusom, meg tuti megütne, ha megtenném. Utána meg csak álmodoztam, hogy hogyan csókol és, hogy szeret csókolózni. Szenvedélyesen vagy lágyan? "Seungi, de hülye vagy!" nevetne és olyan cukin mondaná a nevem. Imádom ahogy nevet. Olyan aranyos közbe az arca. Ilyen pufi, de csak akkor. Amúgy meg nagyon szép és különleges. Ahj...vágyom rá. Jó döntöttem. Közeledek felé.
Bementem a konyhába, de előtte még megnéztem nem ébredt e fel. Amikor megbizonyosodtam róla, hogy még alszik visszamentem a konyhába és nekiálltam reggelit csinálni neki. Tudom a kedvence az a meleg kalács. Néhány szeletet felvágtam, majd melegíteni kezdtem. Tudom, hogy hogyan issza a kávéját. Meglestem amikor csinálta. A hűtőhöz mentem, hogy elő vegyem a tejet és ott volt Joshua dobozos kávéja. Melani imádja a dobozos kávét, úgyhogy kiöntöttem neki egy pohárba. Joshua meg csak nem haragszik meg. Amikor a kalácsok megmelegedtek, megvajaztam őket és szépen megterítettem neki. Épp végeztem, amikor megjelent az ajtóba kócosan és a szemét dörzsölgette. Olyan volt, mint egy ovis, aki az anyukájához megy kelés után. Nagyon aranyos volt, ami mosolygásra késztetett. De hamar lehervadt az a mosoly, amikor megjelent Mingyu mögötte és átölelte. Ha a szememmel ölni tudnék... De mindegy is, most nem ő a lényeg, hanem Melani.
- Jó reggelt! - mosolygok Melani-ra kedvesen.
- Öhm...Jó reggelt! - nézett kicsit furcsán, amit meg is értek. Nem ilyen szoktam lenni.
- Gyere! - fogom meg kezét és kiszabadítom Mingyu kezei közül, majd leültettem a székre.
- Neked csináltam. A kedvenceid. Jó étvágyat! - ülök mellé és nézem.
- Hát köszönöm - mosolyog. Juj, de aranyos. A mosolya huu...és ezt mind nekem, aki egy köcsög volt vele. Mosolyogva nézem, majd Mingyu is leült nem sok kedvvel. Csak elégedetten vigyorogtam rá, hogy tudja nem nyert. Nagyon nem.
- Te meg minek örülsz? - néz szúrós tekintettel.
- Csak jól keltem. Ennyi az egész. De látom te nem keltél valami jól! - húzom agyát, amit egy grimasszal le reagál.
- Juj... - kap szájához Melani.
- Mi az? - mondjuk egyszerre Mingyu-val ijedten.
- Ez...ez dobozos - vigyorog és a széken ugrál. Nevetni kezdtem rajta.
- Mondtam, hogy a kedvenceid.
- Igen. Köszönöm. Mingyu akkor ma megyünk? - kérdezi tőle.
- Persze, hogy megyünk - mosolyog.
-Jó, akkor megyek készülni. Köszönöm a reggelit Seungkwan - majd felment. Mikor felment Mingyu nézett rám elégedett mosollyal.
Nem bírtam már türtőztetni magam.
- Mégis mit akarsz tőle? - néztem rá kérdően.
- Amit mindenki más. Nekem is tetszik, nem csak neked. Sőt a többiek is vonzódnak hozzá valamilyen szinten. Fogadd el - mosolyog. Legszívesebben neki ugrottam volna.
- De nekem ő az álmom. Tudod mióta vágyom rá? Nekem semmi nem számít csak ő. És mégis hova viszed?
- Neked nem mindegy? Ha annyira tudni akarod sétálni.
- Szóval randi... - hajtottam le fejem.
- Annak veszed, aminek akarod - rántja meg vállát.
- Kész vagyok! - állt meg az ajtóba Melani. Mingyu és én is tátott szájjal ültünk. Fekete tapadós ujjatlan volt rajta, aminek a mellkasa és az oldala hálós volt. Nem mutatott belőle sokat, de megmozgatta a fantáziát. Szőke haja a feje tetején kontyba volt fogva, amitől látszottak a cuki fülei. Egy feszülős hosszú nadrág, aminek a térde szakadt és egy fekete futó cipő hozzá illő hátizsákkal.
- Mi bajotok? - fintorog. Ezt már megszoktuk. Mindig ezt csinálja.
- S...semmi se! - válaszoltam. Mingyu pedig még mindig bámulta. Vállon vágtam jó erősen. Most ki tudtam használni a helyzetet.
- Aúú... - fogja vállát. - Én is megyek készülök - siet fel. Nem csodálom, hogy elhúzott. Csak türtőztesse magát a sétán, mert ha nem...
- Ez így jó? Ne öltözzek át szerinted? - néz rám.
- Neki szeretnél tetszeni?
- Nem, dehogy! - mosolyog. - Hanem az embereknek, akik velem szembe jönnek.
- Nekik mindenhogyan tetszel. Egy: Mert híres vagy. Kettő: Európai, plusz szép. Mi kell még?
- Úgy gondolod?
- Igen - mosolygok.
- Köszönöm! - láttam, hogy egy kis pír is megjelenik az arcán. Hála a fehér bőrének, mindig látszik ha elpirul. Épp beszélni akartam vele, amikor Jun jött,
- Jó reggelt! Wow! Jól nézel ki. Hova mész?
- Köszönöm Oppa. Mingyu-val sétálni - mosolyog. Miért tud mindenkire ilyen kedvesen mosolyogni?
- Ahj...elmentem volna veled.
- Majd máskor - majd megjött Mingyu.
- Mehetünk? - néz Melani-ra, aki bólogat és elmennek.
Búsan ültem az asztalnál és a morzsákkal szórakoztam. Lehet, hogy mégis csak nyert Mingyu? De nem lehet. Bár ki tudja? Nagyon sokáig voltam paraszt. De azt hozzá teszem nem magam miatt. Féltem a visszautasítástól, meg a rajongók, a banda... Lehetetlen. De az enyém lehetne titokba. Igen, titokba. Nem is olyan rossz ötlet. De, ki tudja meddig lehet azt titokba tartani. Elég annyi, ha az egyik kamera előtt csak úgy érünk egymáshoz vagy éppen úgy nézünk és mosolygunk egymásra. Ettől a sok gondolkodástól, egyszer szét fog robbanni a fejem.
Ezt a nehéz gondolat menetet Joshua zavarta meg.
- Hé hallasz? - legyezget az arcom előtt.
- Hmm...m...mi? - nézek rá.
- Mondom jó reggelt.. - mosolyog.
- Öhm...neked is!
- Mibe merültél el ennyire? - megy a hűtőhöz. - És hol a kávém?
- Hát a kávédat Melaninak adtam. Elmondom miért és azt is min gondolkodtam, de nem itt - nézek körbe és szinte mindenki ott van.
- Hát...jól van. Akkor gyere a szobámba - majd elindult én pedig utána mentem. A szobájába léptem, ahol nagyobb rend volt, mint az enyémbe. Leült az ágy szélére, én pedig a kis foteljébe ültem törökülésbe.
- Na hallgatlak! - mosolyog.
- Hát...akkor kezdem. Úgy volt, hogy már nagyon régóta tetszik Melani. Az elején még kedves voltam, majd féltettem az állásunkat, meg azt is mondta, hogy nem jön össze velünk, így úgy döntöttem nem mondom meg neki. Aztán egy ideig ment is, majd már nem nagyon bírtam magammal. Ha a közelébe mentem gyorsabban vert a szívem meg...meg, hogy is szokták mondani?
- Mire gondolsz?
- Amikor a hasadba olyan fura érzés van. Tudod!
- Pillangók repkednek a hasadba?
- Igen...igen az. Pillangók repkednek a hasamba. Féltem, hogy egyszer önkéntelenül is olyat csinálok, amit nagyon nem szabadna. Így hát távol tartottam magam tőle. Ha pedig közeledett, úgy próbáltam hárítani, hogy nem foglalkoztam vele és egy kicsit bunkóztam is. Nem csak neki fájt, hogy ezt csinálom, hanem nekem is. De nem foglalkoztam vele. Most viszont kétségbe estem. Mingyu nagyon is közel van hozzá. Tegnap, mikor bementem a szobába ott feküdt Melani mellett és miközben aludt ölelte. Aztán megkért, hogy aludjak a helyén. Nem tudtam miért kéri, de ott aludtam. Ma meg a kanapén aludtak együtt. Rájöttem, hogy tennem kéne valamit. Gondolkodtam valami szövegen, hogy elmondom neki mit érzek, de nem jutott eszembe semmi. Aztán arra jutottam, hogy közeledek felé, így csináltam neki reggelit. Igen, tudom a te kávéd volt, de az a kedvence és odaadtam neki.
- És legalább örült neki? - néz kikerekedett szemekkel.
- Persze nagyon, de Mingyu...elmentek sétálni csak ketten és nem tudom mit fogok csinálni. Ő az álmom és ha Mingyu elveszi...összetöri a szívem - emelem tekintetem Joshua-ra és egy könnycsepp végig folyik az arcomon.
- Jaj Seungkwan... - jön oda és átölel. - Mi segítünk neked. Mondj el neki mindent, és ha esetleg úgy mennek a dolgok, akkor abba is segítünk, hogy ne derüljön ki semmi.
- De utál és ott van Mingyu... - törnek utat könnyeim maguknak és sírni kezdek.
- Seungkwan mondtam, hogy segítünk mindenben. Érted? Mindenben, csak ne sírj! - ölel szorosabban és a hajam simogatja.
- Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy hyung.
- Na most pedig ne sírj! - mosolyog rám és megtörli az arcomat. - Inkább gyere menjünk. Csinálok magamnak egy kávét és közbe kitalálok valamit - bólintottam, majd elindultunk a konyhába. Amíg csinálta a kávét, leültem a székre. Amikor végzett leült elém.
- És honnan veszed, hogy tetszik Mingyu-nak?
- Megkérdeztem tőle. És ahogy kinézett Melani ma, szerintem még te is elgondolkodnál dolgokon.
- Meglehet. De és neki tetszik Mingyu?
- Hát azt nem tudom. Nem vagyok vele olyan beszélő viszonyba.
- Értem. Pedig ez fontos információ - kortyol bele a kávéjába.
- Hát igen. Jó volna tudni.
- Uh uh...figyelj. Van egy ötletem.
- Na?
- Ugye azt mondtad, hogy Mingyu mindig vele van?
- Igen ezt mondtam.
- Arra gondoltam iratok Hansol-lal egy rappet neki, amit ő néhány perc alatt megír. Megmondjuk, hogy tanulja be, aztán vegye fel a stúdióba. Ez így mind nem 10 perc.
- Juj te gonosz vagy! - mosolygok.
- Csak segítek. Amúgy nem tenném meg vele.
- Jó csak vicceltem.
- Na de gyere.. - húz fel a székről és Hansol-t kezdi keresni. Amikor megtalálta, elmesélt neki mindent majd azt is, hogy segítenie kell és írjon egy szöveget.
- Nem, én ezt nem csinálom meg. Bocsi srácok!
- De ne már! Légyszíves! - néz nagy szemekkel Joshua.
- Nem! Nekem nincs bajom Mingyu-val. Nem az én problémám az egész, és igazából te túl paraszt voltál Melani-val úgyhogy lehet, hogy Mingyu jobban megérdemli. De igazából nem is nagyon érdekel ki fog vele járni, csak engem hagyjatok ki belőle - megy a szobájába.
- Ne aggódj Seungkwan, majd őt is befogom munkára. Akkor most nem tudunk mit csinálni. Közeledj felé csak úgy. Garantálom, hogy Mingyu nem lesz láb alatt ha látja, hogy nem adod fel. Bízz bennem - mosolyog biztatóan.
- Jó rendben - bólogatok, majd nyílik az ajtó és Melaniék jöttek be rajta boldogan.
- Sziasztok! - integet mosolyogva.
- Sziasztok! - köszönök én is.
- Seungkwan... - bökdös Joshua. Most elgondolkodtam dolgokon.
- Én megmondtam...
- Igen megmondtad, de most menj - lökdös fel a kanapéról. - Gyere Mingyu segíts nekem. - viszi el. Zavarba voltam és nem tudtam mit csináljak vagy mondjak.
- Mit csináltok? - mosolygok.
- Hát... - ülünk le. - Először csak sétálgattunk, aztán a tónál lehetett csónakázni, úgyhogy csónakoztunk. Jaj Seungkwan nagyon féltem, mert majdnem felborultunk és én nem tudok úszni. De aztán a végén belejött Mingyu. A végére éhesek lettünk, aztán egy utcai büfénél ettünk. Haza fele ettük meg a kaját, úgyhogy szép lassan haza sétáltunk. És most itt ülök és veled beszélgetek - mosolyog.
- Ez jó. Én is elviszlek majd valahova ha szeretnéd.
- Uhh...az jó lenne. Újra együtt, mint régen. Ha persze úgy gondolod, hogy lehetünk olyanok.
- Igen persze, hogy lehetünk.
- Ennek örülök Seungkwan.
- Olyan fura, hogy azt mondod Seungkwan.
- Hát azt mondtad, hogy ne hívjalak Seunginak.
- De légyszi hívj úgy. Szeretem mikor úgy hívsz.
- Seungiii - ölel meg széles mosollyal az arcán. Én is megölelem.
Ezek szerint neki is hiányoztam. Olyan régen ölelt meg. Hiányzott az érintése és hiányzott az egész énje. Az az érzés, amiről Joshua-nak beszéltem erősebb, mint volt. Legszívesebben örökre így maradtam volna. De nem lehetett. Jeonghan neked is olyan idő érzéked van...
- Ti már itthon is vagytok Mingyu-val? - kérdezi mire Melani el is engedett.
- Igen - mosolyog.
- Akkor vacsoráztok?
- Én nem köszönöm. Most ettünk, de kérdezd meg Mingyu-t is hátha eszik. Viszont azért oda ülök hozzátok.
Ennyire megbánthattam akkor, hogy még most is emlékszik rá? Jaj úgy sajnálom...
Még egy csomót beszélgettünk és hülyéskedtünk úgy, mint régen. Később aztán Jeonghan szólt, hogy kész a vacsora és kimentünk enni. Melani mellém ült, amitől boldog lettem. Evés közbe mindenki beszélt mindenkivel, ami már régen volt. S. Coups bejelentette, hogy holnap megint egy műsorba fogunk szerepelni, úgyhogy időbe fekszik le mindenki. Jeonghan mosogatott, mi meg felmentünk a szobáinkba. Amíg Melani tusolt, mindent leírtam a naplómba. Mikor végzett, én is elmentem tusolni. Gyorsan tusoltam, mert még akartam vele beszélgetni. Az ő hangjára akartam elaludni. De mikor vissza mentem, már békésen aludt, nyakig betakarózva. Oda léptem hozzá, majd haját kisimítottam arcából és homlokára nyomtam egy puszit.
- Szép álmokat hercegnő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése