Ez egy kicsit más lesz, mint a többi. Egyszerre két szemszög lesz, de csak hogy tudjuk mit gondol az egyik, a másik viselkedéséről és egy nagy titok is felderül. Kicsit kínozni akarlak titeket a végével, mivel nem fejeztem be. A következő fejezetbe fog kiderülni minden. És ebbe a részbe két szereplővel is bővültünk.
Jó szórakozást!♥
Újra én keltem fel a legkorábban. Hurrá! Ahj, hogy miért kell nekem mindig korán kelni? Áhh...mindegy is. Legalább én kelthetem a többieket. Ez a legjobb benne. Tudom is kivel kezdem. A szomszédos ágyra néztem. Igen, jól gondoltam. Melani még mindig aludt. Tegnap biztos nagyon elfáradt. Ő volt az első, aki elaludt vacsora nélkül. Aranyos, biztos éhes lesz. Még mielőtt felkeltem a többieket megreggelizek vele. Csak előbb fel is kéne ébresztenem.
Kikeltem az ágyamból, majd az övére ültem. Elsimítottam arcából a haját, amire meg se mozdult. Azt hittem már ilyenkor felébred. Nagy levegőt vettem és lélegzet visszafojtva nyomtam puszit homlokára, úgyhogy ne keljen fel. Ajkaim alig értek bőréhez, de így is éreztem puhaságát. Nem tudom miért voltam óvatos, hisz úgyse szól ha megpusziljuk. Mindenki megszokta és nem zavarja.
Mosolyogva néztem rá, majd arcát kezdtem simogatni és szólongattam kedvesen. Lassan aztán mocorogni és ébredezni kezdett. Egyik szemét kinyitva nézett fel rám, majd elmosolyodva takarta arcát és nagy macijához bújt.
- Nyaa..nem kelsz fel? - simogatom meg.
- Álmos vagyok! - motyogott csukott szemmel.
- Na, de légyszi.
- Nem! Akkor inkább feküdj mellém és te is aludj - húzódik arrébb, hogy nekem is legyen helyem. Kicsit gondolkodtam, hogy lefeküdjek e, aztán úgy gondoltam, hogy nem lehet belőle baj. Így lefeküdtem.
- Na végre! - mondta még mindig csukott szemmel és hozzám bújt. - Mégis csak jobb hozzád bújni, mint egy macihoz.
Ahogy hozzám ért és éreztem egész testét, gyorsabban kezdett verni a szívem. Úgy éreztem, mintha kiugrana a helyéről. Abba bíztam, hogy nem veszi észre. Nem tudtam mit kéne tennem. Zavarba voltam. Most öleljem át vagy mi? Jaj Seungkwan ne legyél béna. Itt egy lehetőség, te meg elcseszed?
Nagy levegőt vettem, majd felé fordultam és átöleltem. Még mindig zavarba voltam, de ezt elnyomta a szerelem.
- Nem vagy éhes? Csinálok neked reggelit.
- Olyan finomat, mint a múltkor? - támasztotta meg állát mellkasomon és rám nézett. Kiköpött olyan volt, mint egy kiscica.
- Igen cicám! - kuncogok.
- Miért mondtad, hogy cicám?
- Mert úgy nézel ki és úgy viselkedsz.
- Meow! - nyávogott és hozzám bújt.
- Mint az igazi! - simogatom fejét. - Na, de gyere enni.
- Jaj, de nincs erőm.
- Akkor kiviszlek a hátamon - ülök fel. - Na mássz fel.
Nagy nyöszörögve felmászott, majd felálltam. Hogy megtartsam, hátra nyúltam és megtámasztottam. Mire leesett, hogy a fenekét fogom, addigra lenn voltunk. Gondolom neki fel se tűnt, de én zavarba jöttem. Gyorsan leraktam egy székre és reggelit készítettem neki. Egyszer se néztem rá, mert teljesen elvörösödtem. Mikor megcsináltam a reggelijét kávéval vele szembe ültem.
- Jó étvágyat! - mosolygok rá.
- Köszönöm! - dörzsöli szemét és elkezd enni. Lassan aztán mindent megevett, én pedig folyamatosan bámultam.
- Mi az? - fintorog. Már megint.
- Aranyos vagy.
- Te is, mert hozzám bújtál.
- Jaj, ezt ne köszönd. Szerintem én jobban örültem neki - majd leesett mit is mondtam. De mire tudtam volna valamit reagálni, jött Mingyu és leült mellénk.
- Melani beszélhetünk?
- Nem! - vágta rá miközben rá se nézett.
- Kérlek had magyarázzam meg.
- Nem kell magyarázkodnod. Megértettem.
- De figyelj... - kezdett bele mondatába, de Melani közbe vágott.
- Nem! Hagyjál békén oké? Szeretnék Seungkwan-nal lenni és beszélgetni. Úgyhogy kérlek szépen ne idegesíts.
Mingyu bólintott és csendbe ült tovább.
- Gyere! - húzott fel a székről Melani és a nappaliba mentünk.
- Mi volt ez? - nézek rá csodálkozva.
- Semmi se. Hagyjuk inkább - bólintottam és bekapcsoltam a TV-t.
Ahogy elhelyezkedtem, az ölembe hajtotta fejét és úgy telefonozott. Újra zavarba hozott, de nem tudok vele mit csinálni.
Kicsit később felállt és a szobába ment. Elfelejtettem a többieket ébreszteni, így már csak azt vettem észre, hogy mindenki lenn ül és együtt TV-zünk.
Egyszer csak csöngettek. Vernon futott le a lépcsőn.
- Megjött...megjött...megjött - majd az ajtóhoz sietett és kinyitotta. Két ismerős hangot hallottam meg. Jooheon hyung és I.M hyung lépett be a nappaliba.
(Jooheon)
(I.M)
- Húha, mi ez a jó hangulat? - mosolyog Jooheon. Mindenkivel lepacsizik és leül mellénk, majd I.M is ezt teszi.
- Mi szél hozott titeket? - néz S.coups rájuk.
- Múltkor kölcsön adtam Vernon-nak a Headset-em, aztán azért jöttem. Jooheon meg csak kísér. Már kíváncsi az egyetlen lány tagotokra.
- Mi? - nevet Woozi.
- Ja, mert akárhányszor átjöttünk a bandával sose láttuk. Lassan kezdek kételkedni, hogy tényleg van e. Bár TV-be láttam... - gondolkodik. - De akkor is. És állítólag a Magyar Lányok a legszebbek. Mindig ők nyerik meg ezeket a szépség versenyeket vagy dobogósok. Úgyhogy kíváncsi vagyok.
- Seungkwan lehívod Jooheon-nak? - vigyorog Hoshi.
Legszívesebben azt mondtam volna, hogy nem. Most azért hívjam le, hogy Jooheon legeltesse rajta a szemeit? Persze csak bólintottam és felmentem érte. Nagyon reméltem, hogy még mindig pizsamába van, de ahogy beléptem a szobába, hevesen kezdett verni a szívem. Olyan közel álltunk egymáshoz, hogy majdnem csókolóztunk. És olyan jól is nézett ki. Fehér pulcsi, fekete ülepes nadrág és ugyanolyan fehér cipő, mint a pólója. A derekára volt kötve egy fekete fehér kockás ing és egy sapka is volt rajta. A haja ki volt engedve. Az volt a kedvencem.
Ha így megy le...nem is merek belegondolni. Éreztem, hogy egyre jobban pirulok, ő pedig csak vigyorogva figyel engem.
- Mi az Seungi? - simogatja meg az arcomat. Most tényleg szórakozik velem?
- S...semmi. Vendégeink vannak. Látni akarnak téged.. - hadartam a szavakat.
- Jó megnézem őket. - mosolyog, majd megfogja a kezem és magával húz. Még jobban elvörösödtem és végig a földet néztem.
Mikor leértünk felemeltem a fejem, hogy nézzem a reakciókat. Igen ezekre számítottam. Egyből csönd lett és ránk néztek. Tátott szájjal bámultak.
- Annyeonghaseyo! - törte meg a csendet meghajolva Melani.
- Annyeong! - köszöntek a vendégeink is.
- Had mutatkozzam be! - áll fel Jooheon.
- Semmi szükség rá! Tudom kik vagytok.
- Melani... - morrant rá S.coups
- Mi van? - kapja fejét felé.
- Viselkedj..
- Ne! Hagyd! Semmi gond - mosolyog Jooheon.
- És hova készülsz? - néz megint ránk a leader.
- A városba.
- Egyedül? Felejtsd el..
- Basszus Seungcheol! - emeli fel kicsit a hangját. Mindenki tudta, hogy ideges, mert akkor szokott minket az igazi nevünkön szólítani.
- Igen? - néz rá ő is kicsit idegesen.
- 16 vagyok! Nemsokára 17. És nem vagy az apám..
Senki nem szeretett a vitájukba szólni, most mégis egy hang közbe szólt.
- Hagyd! - szólt Jooheon. - Én is utáltam mikor megakarták mondani mit lehet és mit nem. Gondolom te se szeretted.
- Jó, de...menj! - legyintett. - Csak ne egyedül!
- Juj, majd én megyek! - ugrik fel Jun, majd mellettünk elszáguldva ment a szobájába készülni.
Melani egyből ment hízelegni S.coupsnak, én meg csak álltam, mint egy szobor. Nekem kellett volna közbe szólni és elmenni vele. Lúzer vagy Boo Seungkwan. Egy nagy lúzer. Eldöntöttem mit akarok. Leírom mit érzek és felolvasom, majd neki. Fel is siettem és a kezembe vettem egy lapot és tollat, majd írni kezdtem.
Eközben Joshua ilyen fejet vágottXDD
Melani Pov
Reggel Seungkwan simogatására ébredtem. Nagyon élveztem. Még sose csinált ilyet. Azt akartam, hogy feküdjön mellém és összebújva legyünk. Azt hittem, már sose fekszik le, de ahogy lefeküdt az volt az első, hogy szorosan bújtam hozzá. Éreztem, hogy majd kiugrik a szíve a helyéről. Nem akartam neki megemlíteni, mert szegényem így is olyan piros volt. Teljesen meglepődtem, mikor úgy hívott, hogy "cicám." Azt hittem, hogy ÚGY érti, de azért megkönnyebbültem mikor mondta, hogy úgy nézek ki és azért mondta. Egész végig jól éreztük magunkat, amíg nem jött Mingyu. Nagyon felidegesített és jó volt kiosztani. Seungkwan-nal még pihentem egy kicsit, majd arra jutottam, hogy jót tenne egy séta. A szobámba mentem felkapkodtam magamra a ruhákat. Seungkwan naplója az ágyon hevert. Ott akartam elkezdeni, ahol elkezdtem. A nevemnél. Elkezdtem olvasni és mire végeztem, teljes sokkba voltam. Azt írta, hogy mennyire tetszem neki és, hogy szeret. Nem tudtam felfogni, de lépteket hallottam lentről, amik jöttek fel. Ott hagytam ahol volt és az ajtóba álltam. Seungi állt meg előttem. Most már tudtam mit érez. Olyan piros volt és édes. Megsimiztem arcát és megfogva kezét húztam magam után. Semmi kedvem nem volt a vendégekhez, ezért is voltam kicsit bunkó. S.coups is felidegesített, így már nagyon kellett az a séta. Mikor Jun vissza tért elindultunk ketten.
- Minden oké? - nézett rám.
- Persze.. - mosolygok.
- Miért voltál akkor annyira feszült?
- Mingyu már reggel felidegesített.
- Ja akkor értem. Szeretnél egy fagyit, hogy jobban legyél?
- Lehet? - nézek rá nagy szemekkel, mire ő csak bólintott. Elmentünk vettünk fagyit és még sokáig beszélgettünk. Utána szép lassan kezdtünk haza sétálni.
Melani POV end
Hamar végeztem a gondolataim leírásával. Tudtam mit érzek és, hogy mit akarok neki mondani. Már csak bátorság kell hozzá. Mikor meghallottam, hogy nyílik az ajtó egyből remegni kezdtem. Melani lépett be rajta és az ágyára vágódott. Nem tudtam mit kéne csinálnom.
- Szia.. - köszöntem neki halkan.
- Hali. Mi újság? - fordulok felé.
- Mondhatok valami?
- Persze mondj - mosolyog rám kedvesen.
- Hát jó - ülök mellé az ágyra. Majd elkezdtem neki olvasni amit írtam.
"Akartam, hogy tudd, hogyan érzek irántad
Akartam, hogy tudd én meg is halnék érted
Rád van szükségem
Mindent te jelentesz nekem
Vágyom a szerelmed után és remélem, hogy látod
Szerelmes vagyok beléd!
A könnyek csak hullanak a szememből
s attól félek lehet, hogy te nem akarsz engem.
Mint egy angyal fényt hozol a sötétségbe
Te jössz hozzám álmomban és csókolsz édes csókokkal.
Kell egy kis őrültség lehet sokat álmodozom.
De mikor rád gondolok érintésedre vágyom.
Bárcsak visszamehetnék a legelső napra mikor megláttalak
Lépnem kellet volna, mikor szemembe néztél
Én szeretlek téged!
Kérlek mondd, hogy te is szeretsz engem!
Ez a három szó örökké megváltoztathatja életünket.
És én ígérem, hogy mindig együtt leszünk.
Az idők végezetéig"
Először remegő hangon olvastam neki, majd egyre bátrabb lettem és csak olvastam egyre több érzéssel. Mikor végeztem rá pillantottam és olyat láttam, amit nem akartam. Sírt. Csak folytak a könnyei és egyre csak törölgette szemét.
- Minden rendben? - simogattam meg arcát. Egy szó nélkül ölelt át szorosan. Meglepődtem, de egyből vissza öleltem. Hátát simogattam nyugtatásképpen. Kicsit aggódtam. Nem tudtam miért sír. Az örömtől vagy a boldogságtól. De én boldog voltam, hogy kiönthettem az érzéseim neki.
Neeee, pont vége! Többet akarok, többet..
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés