6.rész Egy kis lázadás (Melani részéről)

Ez egy kicsit más lesz, mint a többi. Egyszerre két szemszög lesz, de csak hogy tudjuk mit gondol az egyik, a másik viselkedéséről és egy nagy titok is felderül. Kicsit kínozni akarlak titeket a végével, mivel nem fejeztem be. A következő fejezetbe fog kiderülni minden. És ebbe a részbe két szereplővel is bővültünk.

Jó szórakozást!♥

Újra én keltem fel a legkorábban. Hurrá! Ahj, hogy miért kell nekem mindig korán kelni? Áhh...mindegy is. Legalább én kelthetem a többieket. Ez a legjobb benne. Tudom is kivel kezdem. A szomszédos ágyra néztem. Igen, jól gondoltam. Melani még mindig aludt. Tegnap biztos nagyon elfáradt. Ő volt az első, aki elaludt vacsora nélkül. Aranyos, biztos éhes lesz. Még mielőtt felkeltem a többieket megreggelizek vele. Csak előbb fel is kéne ébresztenem.

  Kikeltem az ágyamból, majd az övére ültem. Elsimítottam arcából a haját, amire meg se mozdult. Azt hittem már ilyenkor felébred. Nagy levegőt vettem és lélegzet visszafojtva nyomtam puszit homlokára, úgyhogy ne keljen fel. Ajkaim alig értek bőréhez, de így is éreztem puhaságát. Nem tudom miért voltam óvatos, hisz úgyse szól ha megpusziljuk. Mindenki megszokta és nem zavarja.

  Mosolyogva néztem rá, majd arcát kezdtem simogatni és szólongattam kedvesen. Lassan aztán mocorogni és ébredezni kezdett. Egyik szemét kinyitva nézett fel rám, majd elmosolyodva takarta arcát és nagy macijához bújt.

- Nyaa..nem kelsz fel? - simogatom meg.

- Álmos vagyok! - motyogott csukott szemmel.

- Na, de légyszi.

- Nem! Akkor inkább feküdj mellém és te is aludj - húzódik arrébb, hogy nekem is legyen helyem. Kicsit gondolkodtam, hogy lefeküdjek e, aztán úgy gondoltam, hogy nem lehet belőle baj. Így lefeküdtem.

- Na végre! - mondta még mindig csukott szemmel és hozzám bújt. - Mégis csak jobb hozzád bújni, mint egy macihoz.

  Ahogy hozzám ért és éreztem egész testét, gyorsabban kezdett verni a szívem. Úgy éreztem, mintha kiugrana a helyéről. Abba bíztam, hogy nem veszi észre. Nem tudtam mit kéne tennem. Zavarba voltam. Most öleljem át vagy mi? Jaj Seungkwan ne legyél béna. Itt egy lehetőség, te meg elcseszed? 

  Nagy levegőt vettem, majd felé fordultam és átöleltem. Még mindig zavarba voltam, de ezt elnyomta a szerelem.

- Nem vagy éhes? Csinálok neked reggelit.

- Olyan finomat, mint a múltkor? - támasztotta meg állát mellkasomon és rám nézett. Kiköpött olyan volt, mint egy kiscica.

- Igen cicám! - kuncogok.

- Miért mondtad, hogy cicám?

- Mert úgy nézel ki és úgy viselkedsz.

- Meow! - nyávogott és hozzám bújt.

- Mint az igazi! - simogatom fejét. - Na, de gyere enni.

- Jaj, de nincs erőm.

- Akkor kiviszlek a hátamon - ülök fel. - Na mássz fel.

Nagy nyöszörögve felmászott, majd felálltam. Hogy megtartsam, hátra nyúltam és megtámasztottam. Mire leesett, hogy a fenekét fogom, addigra lenn voltunk. Gondolom neki fel se tűnt, de én zavarba jöttem. Gyorsan leraktam egy székre és reggelit készítettem neki. Egyszer se néztem rá, mert teljesen elvörösödtem. Mikor megcsináltam a reggelijét kávéval vele szembe ültem.

- Jó étvágyat! - mosolygok rá.

- Köszönöm! - dörzsöli szemét és elkezd enni. Lassan aztán mindent megevett, én pedig folyamatosan bámultam.

- Mi az? - fintorog. Már megint.

- Aranyos vagy.

- Te is, mert hozzám bújtál.

- Jaj, ezt ne köszönd. Szerintem én jobban örültem neki - majd leesett mit is mondtam. De mire tudtam volna valamit reagálni, jött Mingyu és leült mellénk.

- Melani beszélhetünk?

- Nem! - vágta rá miközben rá se nézett.

- Kérlek had magyarázzam meg.

- Nem kell magyarázkodnod. Megértettem.

- De figyelj... - kezdett bele mondatába, de Melani közbe vágott.

- Nem! Hagyjál békén oké? Szeretnék Seungkwan-nal lenni és beszélgetni. Úgyhogy kérlek szépen ne idegesíts.

  Mingyu bólintott és csendbe ült tovább.

- Gyere! - húzott fel a székről Melani és a nappaliba mentünk.

- Mi volt ez? - nézek rá csodálkozva.

- Semmi se. Hagyjuk inkább - bólintottam és bekapcsoltam a TV-t.

Ahogy elhelyezkedtem, az ölembe hajtotta fejét és úgy telefonozott. Újra zavarba hozott, de nem tudok vele mit csinálni.

  Kicsit később felállt és a szobába ment. Elfelejtettem a többieket ébreszteni, így már csak azt vettem észre, hogy mindenki lenn ül és együtt TV-zünk.

  Egyszer csak csöngettek. Vernon futott le a lépcsőn.

- Megjött...megjött...megjött - majd az ajtóhoz sietett és kinyitotta. Két ismerős hangot hallottam meg. Jooheon hyung és I.M hyung lépett be a nappaliba.

(Jooheon)

(I.M)

- Húha, mi ez a jó hangulat? - mosolyog Jooheon. Mindenkivel lepacsizik és leül mellénk, majd I.M is ezt teszi.

- Mi szél hozott titeket? - néz S.coups rájuk.

- Múltkor kölcsön adtam Vernon-nak a Headset-em, aztán azért jöttem. Jooheon meg csak kísér. Már kíváncsi az egyetlen lány tagotokra.

- Mi? - nevet Woozi.

- Ja, mert akárhányszor átjöttünk a bandával sose láttuk. Lassan kezdek kételkedni, hogy tényleg van e. Bár TV-be láttam... - gondolkodik. - De akkor is. És állítólag a Magyar Lányok a legszebbek. Mindig ők nyerik meg ezeket a szépség versenyeket vagy dobogósok. Úgyhogy kíváncsi vagyok.

- Seungkwan lehívod Jooheon-nak? - vigyorog Hoshi.

  Legszívesebben azt mondtam volna, hogy  nem. Most azért hívjam le, hogy Jooheon legeltesse rajta a szemeit? Persze csak bólintottam és felmentem érte. Nagyon reméltem, hogy még mindig pizsamába van, de ahogy beléptem a szobába, hevesen kezdett verni a szívem. Olyan közel álltunk egymáshoz, hogy majdnem csókolóztunk. És olyan jól is nézett ki. Fehér pulcsi, fekete ülepes nadrág és ugyanolyan fehér cipő, mint a pólója. A derekára volt kötve egy fekete fehér kockás ing és egy sapka is volt rajta. A haja ki volt engedve. Az volt a kedvencem.

Ha így megy le...nem is merek belegondolni. Éreztem, hogy egyre jobban pirulok, ő pedig csak vigyorogva figyel engem.

- Mi az Seungi? - simogatja meg az arcomat. Most tényleg szórakozik velem?

- S...semmi. Vendégeink vannak. Látni akarnak téged.. - hadartam a szavakat.

- Jó megnézem őket. - mosolyog, majd megfogja a kezem és magával húz. Még jobban elvörösödtem és végig a földet néztem.

Mikor leértünk felemeltem a fejem, hogy nézzem a reakciókat. Igen ezekre számítottam. Egyből csönd lett és ránk néztek. Tátott szájjal bámultak.

- Annyeonghaseyo! - törte meg a csendet meghajolva Melani.

- Annyeong! - köszöntek a vendégeink is.

- Had mutatkozzam be! - áll fel Jooheon.

- Semmi szükség rá! Tudom kik vagytok.

- Melani... - morrant rá S.coups

- Mi van? - kapja fejét felé.

- Viselkedj..

- Ne! Hagyd! Semmi gond - mosolyog Jooheon.

- És hova készülsz? - néz megint ránk a leader.

- A városba.

- Egyedül? Felejtsd el..

- Basszus Seungcheol! - emeli fel kicsit a hangját. Mindenki tudta, hogy ideges, mert akkor szokott minket az igazi nevünkön szólítani.

- Igen? - néz rá ő is kicsit idegesen.

- 16 vagyok! Nemsokára 17. És nem vagy az apám..

   Senki nem szeretett a vitájukba szólni, most mégis egy hang közbe szólt.

- Hagyd! - szólt Jooheon. - Én is utáltam mikor megakarták mondani mit lehet és mit nem. Gondolom te se szeretted.

- Jó, de...menj! - legyintett. - Csak ne egyedül!

- Juj, majd én megyek! - ugrik fel Jun, majd mellettünk elszáguldva ment a szobájába készülni.

  Melani egyből ment hízelegni S.coupsnak, én meg csak álltam, mint egy szobor. Nekem kellett volna közbe szólni és elmenni vele. Lúzer vagy Boo Seungkwan. Egy nagy lúzer. Eldöntöttem mit akarok. Leírom mit érzek és felolvasom, majd neki. Fel is siettem és a kezembe vettem egy lapot és tollat, majd írni kezdtem.

Eközben Joshua ilyen fejet vágottXDD

Melani Pov

Reggel Seungkwan simogatására ébredtem. Nagyon élveztem. Még sose csinált ilyet. Azt akartam, hogy feküdjön mellém és összebújva legyünk. Azt hittem, már sose fekszik le, de ahogy lefeküdt az volt az első, hogy szorosan bújtam hozzá. Éreztem, hogy majd kiugrik a szíve a helyéről. Nem akartam neki megemlíteni, mert szegényem így is olyan piros volt. Teljesen meglepődtem, mikor úgy hívott, hogy "cicám." Azt hittem, hogy ÚGY érti, de azért megkönnyebbültem mikor mondta, hogy úgy nézek ki és azért mondta. Egész végig jól éreztük magunkat, amíg nem jött Mingyu. Nagyon felidegesített és jó volt kiosztani. Seungkwan-nal még pihentem egy kicsit, majd arra jutottam, hogy jót tenne egy séta. A szobámba mentem felkapkodtam magamra a ruhákat. Seungkwan naplója az ágyon hevert. Ott akartam elkezdeni, ahol elkezdtem. A nevemnél. Elkezdtem olvasni és mire végeztem, teljes sokkba voltam. Azt írta, hogy mennyire tetszem neki és, hogy szeret. Nem tudtam felfogni, de lépteket hallottam lentről, amik jöttek fel. Ott hagytam ahol volt és az ajtóba álltam. Seungi állt meg előttem. Most már tudtam mit érez. Olyan piros volt és édes. Megsimiztem arcát és megfogva kezét húztam magam után. Semmi kedvem nem volt a vendégekhez, ezért is voltam kicsit bunkó. S.coups is felidegesített, így már nagyon kellett az a séta. Mikor Jun vissza tért elindultunk ketten.

- Minden oké? - nézett rám.

- Persze.. - mosolygok.

- Miért voltál akkor annyira feszült?

- Mingyu már reggel felidegesített.

- Ja akkor értem. Szeretnél egy fagyit, hogy jobban legyél?

- Lehet? - nézek rá nagy szemekkel, mire ő csak bólintott. Elmentünk vettünk fagyit és még sokáig beszélgettünk. Utána szép lassan kezdtünk haza sétálni. 

Melani POV end

Hamar végeztem a gondolataim leírásával. Tudtam mit érzek és, hogy mit akarok neki mondani. Már csak bátorság kell hozzá. Mikor meghallottam, hogy nyílik az ajtó egyből remegni kezdtem. Melani lépett be rajta és az ágyára vágódott. Nem tudtam mit kéne csinálnom.

- Szia.. - köszöntem neki halkan.

- Hali. Mi újság? - fordulok felé.

- Mondhatok valami?

- Persze mondj - mosolyog rám kedvesen.

- Hát jó - ülök mellé az ágyra. Majd elkezdtem neki olvasni amit írtam.

"Akartam, hogy tudd, hogyan érzek irántad

Akartam, hogy tudd én meg is halnék érted

Rád van szükségem

Mindent te jelentesz nekem

Vágyom a szerelmed után és remélem, hogy látod

Szerelmes vagyok beléd!

A könnyek csak hullanak a szememből 

s attól félek lehet, hogy te nem akarsz engem.

Mint egy angyal fényt hozol a sötétségbe

Te jössz hozzám álmomban és csókolsz édes csókokkal.

Kell egy kis őrültség lehet sokat álmodozom.

De mikor rád gondolok érintésedre vágyom.

Bárcsak visszamehetnék a legelső napra mikor megláttalak

Lépnem kellet volna, mikor szemembe néztél

Én szeretlek téged!

Kérlek mondd, hogy te is szeretsz engem! 

Ez a három szó örökké megváltoztathatja életünket.

És én ígérem, hogy mindig együtt leszünk.

Az idők végezetéig"

Először remegő hangon olvastam neki, majd egyre bátrabb lettem és csak olvastam egyre több érzéssel. Mikor végeztem rá pillantottam és olyat láttam, amit nem akartam. Sírt. Csak folytak a könnyei és egyre csak törölgette szemét.

- Minden rendben? - simogattam meg arcát. Egy szó nélkül ölelt át szorosan. Meglepődtem, de egyből vissza öleltem. Hátát simogattam nyugtatásképpen. Kicsit aggódtam. Nem tudtam miért sír. Az örömtől vagy a boldogságtól. De én boldog voltam, hogy kiönthettem az érzéseim neki.

5.rész Fellépés

Másnap reggel S.Coups ébresztett. Nagy nehezen felültem az ágyba, majd szemeim dörzsölgettem és Seungkwan ágyához pillantottam. Szokatlan módon ő se volt még ébren, így őt is S.Coups ébresztette. Kómásan ült fel, majd körbenézett. Amikor kiment a Leader takaróját fejére húzta és visszafeküdt. 

- Hé ne aludj! - dobom oda a párnámat. Semmi reakció nem volt rá, így oda mentem és lehúztam róla a takarót. Ugyanúgy feküdt tovább. Az ablakhoz mentem és teljesen felhúztam a redőnyt mire felkelt.
- Jaj ne... - próbálta a szemét eltakarni.
- Jó reggelt! - ülök az ágya szélére.
- Ahj jó reggelt... - ült fel véglegesen.
- Mit csináltál az éjjel? Hmm? Te szoktál Mindenkit ébreszteni most meg alig lehet kirángatni az ágyból.
- Csak túl fáradt vagyok. Amúgy meg aludtam az éjjel.
- Hát nem úgy nézel ki. De mindegy is. Inkább készüljünk - állok fel és a szekrényhez megyek. Seungkwan kiment. Gondolom reggelizni vagy a fürdőbe. Én elkezdtem öltözni. A reggelizést a végére tartogatom. Felvettem egy fekete szakadt farmert, de a felsőt nem tudtam eldönteni. Vidám színt akartam, mert boldog voltam. Lehet azért, mert minden rendben Seungkwan-nal. Tényleg! Azt még ki kell derítenem mi baja volt velem. Majd megkérdezem, de most pulcsi kell. Igen! Megvan! Hansol sárga fánkos pulcsija kell nekem.
- Hansol! - kiabálok és a szobájuk felé futok. Éppen nyitottam volna be, mikor kilépett a szobából és a szívbajt hoztuk egymásra.
- Jézus! Hülye... - vágom vállba.
- Én vagyok a hülye? Én csak megakartam kérdezni mi van, te meg futsz be - néhány perc csend után alig bírtuk abbahagyni a nevetést. Egymásra mutogattunk, hogy milyen hülye feje volt a másiknak.
- Na, de komolyodjunk vissza. Miért kerestél?
- Ja igen. Azért, hogy nem tudnád kölcsönadni a fánkos pulcsid?
- De, persze - mosolyog, majd a szekrény mélyén keresgeti.  Kis idő után aztán megtalálta.
- Tessék! - adja oda. - Nem kell visszahoznod. Én már úgy se hordom.
- Köszönöm Oppa! - ölelem meg, majd bele bújok. Kicsit nagy volt, de nem feltűnően.
- Ez így menő! - mosolyog és összeborzolja a hajamat.
- Az a szerencséd, hogy még nincs megcsinálva.
- Juj most megijedtem - gúnyolódik. Nem mondtam rá semmit, csak kimentem a szobából a miénkbe. Ott megfésülködtem, amit ha Seungkwan látott volna én halott lennék. Utálja ha ott fésülködök, mert szerinte "minden tiszta haj lesz", ami hülyeség. Ő már csak ilyen.

A hajamat hagytam kiengedve, csak a tetejét fogtam fel. Semmi kedvem nem volt sminkelni, így csak nagyon kevés szempillaspirált raktam fel.

Lementem a többiekhez, akik már unták magukat.

- Mi ez a gyászos hangulat? - nézek végig mindegyiken.

- Unatkozunk, fáradtak vagyunk. Kell ennél több?

- Sajnálom, hogy megmertem kérdezni - megyek a konyhába. Remélem ott jobb a hangulat.

 Beléptem a konyhába és máris megcsapott a jó hangulat. Mingyu, Wonwoo, Joshua, Woozi, Hoshi, Seokmin és Minghao beszélgettek mosolyogva.

- Jó reggelt! - mosolygok rájuk.

- Jó reggelt! - mondják szinte egyszerre.

- Mit kérsz? - néz rám Joshua.

- Csak kávét iszok. Most nem vagyok éhes - mosolygok rá. - De azért köszönöm.

- Mi az, hogy nem eszel? Enned kell - mondja Woozi. Kivételesen nem szívat. 

- Igaza van - bólogat Wonwoo. - Ki tudja mikor ehetünk ma.

- Minghao... - néz Hoshi mosolyogva Minghao-ra. - Arra gondolsz amire én?

- Uhhum - bólogat, majd felállnak a székről és valamit készítenek. Minghao a hűtőből pakol elő dolgokat, Hoshi pedig háttal állva elveszi és felhasználja őket. Nagyon kíváncsi voltam már, hogy mit csinálnak. Érdeklődve figyeltük mindannyian. Később aztán megfordultak és egy tányér le volt takarva szalvétával. Elém rakták és levették a szalvétát.

- A la Hoshi és Minghao - mondta Hoshi, mint egy igazi pincér.

Toast kenyér, vajjal, szalámival, kolbásszal, sajttal, és megkenve mustárral, ketchuppal és majonézzel.

- Fúj undin hangzik, de megkóstolom - mosolygok és beleharapok.

- Fúj te tényleg beleharapsz? - fintorog Woozi.

- Uhhum - bólogatok teli szájjal. Jól megízleltem minden egyes rágást jó lassan csináltam.

- Nyeld már le! - türelmetlenkedik Seokmin, majd a többiekre nézek akik kíváncsian merednek rám. Nyeltem egy nagyot.

- Na? - mosolygott Minghao.

- Nekem nagyon ízlik - eszem tovább.

- Tényleg? Megkóstolhatom? - kérdezi Mingyu.

- Tessék - adom neki oda, majd ő is beleharap.

- Igen, finom - bólogat.

- Nem is tudom miért csodálkoztok. Hisz én csináltam.

- Hoshi nem is te lettél volna, ha nem arcoskodsz! - morrant rá Mingyu. Mindenki csak bámult rá. Az előbb még semmi baja nem volt.

- Mingyu mi a baj? - teszem kezem az övére. Egyből kihúzta kezét és felpattant a székről.

- Mit érdekel az téged? Hisz téged semmi se érdekel, csak magaddal foglalkozol.

- Ezt most, hogy érted?  - nézek fel rá.

- Mingyu...elég! - próbálja leállítani Wonwoo. - Csak ránézett és folytatta tovább. Csoda hisz hallgatni szokott rá.

- Úgy értem, hogy te csak egy taknyos vagy és még lány is. Nem csoda, hogy nem veszed észre mi folyik körülötted.

Mély levegőt vettem és gondolkodtam. Nem tudtam elhinni, hogy ezt mondta. Próbáltam feldolgozni, de sehogy se ment.

- Most csak viccelsz vagy így gondolod?

- Így gondolom.

- Jó akkor két dolgot mondok. Egy, Ne keress, ne szólj hozzám és tartsuk meg az 1 méter távolságot - húzódtam arrébb. - Kettő, elég jó hangulat volt, amíg be nem szóltál Hoshi-nak. Azért jöttem ide, hogy jól szórakozzak nem  azért, hogy fel idegesíts és lehangolj. Ha ezt szerettem volna, akkor maradtam volna a nappaliba. Inkább te is menj oda - mondtam neki halál nyugodtan.

- Nem akarok kösz - ül vissza.

- Akkor, majd én elmegyek - állok fel és mentem volna, de megfogta a csuklóm. Visszafordultam és pofon vágtam.

- 1 méter! - nézek rá nyugodtan, majd mentem a szobámba. Az ágyra ültem és csak meredtem magam elé. Nem hittem el, hogy ezeket mondta. Az a pofon nagyon kikívánkozott már. Muszáj volt.

Kis idő után kopogtak. Az ajtóra pillantottam.

- Ha Mingyu vagy, be se merj jönni.

- És ha nem Mingyu vagyok? - dugja be fejét Wonwoo.

- Gyere!

- Minden oké?

Felhúzott szemöldökkel néztem rá.

- Szerinted?

- Jó igen ez hülye kérdés volt, de nézd el neki.

- Miért is? Tudod amiket mondott eléggé fájnak. És egy lány sose felejti el ezeket.

- De ő szeret, csak már nem bírja ezt.

- Mit nem bír? Én nem is csináltam semmit mégis velem bunkózik és emeli fel a hangját - akadok ki teljesen. Elhiszem, hogy Mingyu és Wonwoo legjobb barátok, de ne ő akarja kimagyarázni Mingyu-t szar helyzetből.

- De csak féltékeny.

- Kire és miért? Tudtommal nem vagyunk együtt. Nincs oka féltékenynek lenni. Ha meg az, ne az én fejem ordítsa le.

- Mi? Nem vagytok együtt?

- Nem! Miért azt mondta?

- Nem, nem. Csak én azt hittem.

- Ja, hát nem! Szerinted is olyan vagyok, amit Mingyu mondott?

- Jaj, nem! Nem vagy olyan - ölel meg, én pedig hozzá bújok.

- Biztos?

- Biztos! - simogat, majd Minghao jön be.

- Gyertek indulunk! - mosolyog kedvesen, majd a szekrényhez mentem és kivettem a tiszta rózsaszín kabátom. Felvettem a cipőm és Wonwoo-val lementünk. Csak ott lent vettem fel a kabátom. Véletlenül se akartam fázni, nehogy Mingyu bepróbálkozzon. Végig Seungkwan-nal voltam és Wonwoo-val. Nagyon jól elvoltunk, de egyfolytában Mingyu tekintetét éreztem a hátamon. Nagyon zavaró volt. Így nem is tudtam olyan jól érezni magam. Amikor oda értünk a próbaterembe egyből a kamera vett minket. Mindenki előtt meghajoltunk, lepakoltunk és a helyünkre álltunk. A szokásos módon köszöntünk, majd Woozi és S.Coups elmondta miért 17 a nevünk és a feladatunkat kezdték magyarázni. Mindenkinek kellet választani egy párt, de nem lehetett vele egy csapatba.

(pl.: Vokalista nem lehetett vokalistával)

Seungkwan-nal akartam lenni, de sajnos nem lehetett. A mellettem álló Wonwoo-ra néztem.

- Leszel velem? - nézek rá kiskutya szemekkel.

- Persze! - mosolyog

Vigyorogva fordultam vissza és mikor mindenkinek meg volt a párja mondták tovább. 

Akit választottunk, annak a szerepébe kell állni. Ami annyit jelentett, nekem kellet rappelni, Wonwoo-nak pedig énekelni. Választott számot be kell tanulni, amire egy napunk van. Ez az egész nap, majd este előadni tánccal együtt.

Wonwoo-ra néztem, majd gondolkodni kezdtem női rappereken. Hyuna volt a példaképem, úgyhogy nem is akartam másra gondolni.

- Öhm...jutott már eszedbe valami? - nézek rá.

- Hát nem. Abba bízom neked van valami ötleted.

- Én Hyuna és Jang Hyunseung duettjére gondoltam. A Now-ra.

- Azt imádom! - mosolyog.

- Hát akkor nem lesz sok dolgunk.

Minden csapat elfoglalt egy próbatermet a cégnél. Mindenkihez ment egy operatőr és az egész próbát felvették. Igazából nekünk csak be kellet gyakorolni a szöveget zenére és már csak a tánc maradt. A tánc néhol túl merész volt, úgyhogy ott enyhítettünk rajta. A refrénen nem változtattunk, mert nagyon tetszett. Előbb végeztünk, mint gondoltuk. Egy kicsit pihentünk majd felöltöztünk és a sminkünket is megcsinálták. Mire végeztünk, már léphettünk is fel. 

https://www.youtube.com/watch?v=Zxv0lUx1bhA 

Végig táncoltuk és énekeltük. Wonwoo jobban énekelt, mint gondoltam. Élveztem az egészet. Mikor már a többiek is letáncolták és énekeltek kijelentették, hogy csak holnap lesz eredmény hirdetés. Kicsit ideges lett mindenki, mert szívatnak minket, de azért jól éreztük magunkat. Haza mentünk és az volt az első, hogy egy kiadós tusolás után feküdtem is aludni. Hamar elaludtam, mert elfáradtam, de jól éreztem magam Wonwoo-val.