5.rész Fellépés

Másnap reggel S.Coups ébresztett. Nagy nehezen felültem az ágyba, majd szemeim dörzsölgettem és Seungkwan ágyához pillantottam. Szokatlan módon ő se volt még ébren, így őt is S.Coups ébresztette. Kómásan ült fel, majd körbenézett. Amikor kiment a Leader takaróját fejére húzta és visszafeküdt. 

- Hé ne aludj! - dobom oda a párnámat. Semmi reakció nem volt rá, így oda mentem és lehúztam róla a takarót. Ugyanúgy feküdt tovább. Az ablakhoz mentem és teljesen felhúztam a redőnyt mire felkelt.
- Jaj ne... - próbálta a szemét eltakarni.
- Jó reggelt! - ülök az ágya szélére.
- Ahj jó reggelt... - ült fel véglegesen.
- Mit csináltál az éjjel? Hmm? Te szoktál Mindenkit ébreszteni most meg alig lehet kirángatni az ágyból.
- Csak túl fáradt vagyok. Amúgy meg aludtam az éjjel.
- Hát nem úgy nézel ki. De mindegy is. Inkább készüljünk - állok fel és a szekrényhez megyek. Seungkwan kiment. Gondolom reggelizni vagy a fürdőbe. Én elkezdtem öltözni. A reggelizést a végére tartogatom. Felvettem egy fekete szakadt farmert, de a felsőt nem tudtam eldönteni. Vidám színt akartam, mert boldog voltam. Lehet azért, mert minden rendben Seungkwan-nal. Tényleg! Azt még ki kell derítenem mi baja volt velem. Majd megkérdezem, de most pulcsi kell. Igen! Megvan! Hansol sárga fánkos pulcsija kell nekem.
- Hansol! - kiabálok és a szobájuk felé futok. Éppen nyitottam volna be, mikor kilépett a szobából és a szívbajt hoztuk egymásra.
- Jézus! Hülye... - vágom vállba.
- Én vagyok a hülye? Én csak megakartam kérdezni mi van, te meg futsz be - néhány perc csend után alig bírtuk abbahagyni a nevetést. Egymásra mutogattunk, hogy milyen hülye feje volt a másiknak.
- Na, de komolyodjunk vissza. Miért kerestél?
- Ja igen. Azért, hogy nem tudnád kölcsönadni a fánkos pulcsid?
- De, persze - mosolyog, majd a szekrény mélyén keresgeti.  Kis idő után aztán megtalálta.
- Tessék! - adja oda. - Nem kell visszahoznod. Én már úgy se hordom.
- Köszönöm Oppa! - ölelem meg, majd bele bújok. Kicsit nagy volt, de nem feltűnően.
- Ez így menő! - mosolyog és összeborzolja a hajamat.
- Az a szerencséd, hogy még nincs megcsinálva.
- Juj most megijedtem - gúnyolódik. Nem mondtam rá semmit, csak kimentem a szobából a miénkbe. Ott megfésülködtem, amit ha Seungkwan látott volna én halott lennék. Utálja ha ott fésülködök, mert szerinte "minden tiszta haj lesz", ami hülyeség. Ő már csak ilyen.

A hajamat hagytam kiengedve, csak a tetejét fogtam fel. Semmi kedvem nem volt sminkelni, így csak nagyon kevés szempillaspirált raktam fel.

Lementem a többiekhez, akik már unták magukat.

- Mi ez a gyászos hangulat? - nézek végig mindegyiken.

- Unatkozunk, fáradtak vagyunk. Kell ennél több?

- Sajnálom, hogy megmertem kérdezni - megyek a konyhába. Remélem ott jobb a hangulat.

 Beléptem a konyhába és máris megcsapott a jó hangulat. Mingyu, Wonwoo, Joshua, Woozi, Hoshi, Seokmin és Minghao beszélgettek mosolyogva.

- Jó reggelt! - mosolygok rájuk.

- Jó reggelt! - mondják szinte egyszerre.

- Mit kérsz? - néz rám Joshua.

- Csak kávét iszok. Most nem vagyok éhes - mosolygok rá. - De azért köszönöm.

- Mi az, hogy nem eszel? Enned kell - mondja Woozi. Kivételesen nem szívat. 

- Igaza van - bólogat Wonwoo. - Ki tudja mikor ehetünk ma.

- Minghao... - néz Hoshi mosolyogva Minghao-ra. - Arra gondolsz amire én?

- Uhhum - bólogat, majd felállnak a székről és valamit készítenek. Minghao a hűtőből pakol elő dolgokat, Hoshi pedig háttal állva elveszi és felhasználja őket. Nagyon kíváncsi voltam már, hogy mit csinálnak. Érdeklődve figyeltük mindannyian. Később aztán megfordultak és egy tányér le volt takarva szalvétával. Elém rakták és levették a szalvétát.

- A la Hoshi és Minghao - mondta Hoshi, mint egy igazi pincér.

Toast kenyér, vajjal, szalámival, kolbásszal, sajttal, és megkenve mustárral, ketchuppal és majonézzel.

- Fúj undin hangzik, de megkóstolom - mosolygok és beleharapok.

- Fúj te tényleg beleharapsz? - fintorog Woozi.

- Uhhum - bólogatok teli szájjal. Jól megízleltem minden egyes rágást jó lassan csináltam.

- Nyeld már le! - türelmetlenkedik Seokmin, majd a többiekre nézek akik kíváncsian merednek rám. Nyeltem egy nagyot.

- Na? - mosolygott Minghao.

- Nekem nagyon ízlik - eszem tovább.

- Tényleg? Megkóstolhatom? - kérdezi Mingyu.

- Tessék - adom neki oda, majd ő is beleharap.

- Igen, finom - bólogat.

- Nem is tudom miért csodálkoztok. Hisz én csináltam.

- Hoshi nem is te lettél volna, ha nem arcoskodsz! - morrant rá Mingyu. Mindenki csak bámult rá. Az előbb még semmi baja nem volt.

- Mingyu mi a baj? - teszem kezem az övére. Egyből kihúzta kezét és felpattant a székről.

- Mit érdekel az téged? Hisz téged semmi se érdekel, csak magaddal foglalkozol.

- Ezt most, hogy érted?  - nézek fel rá.

- Mingyu...elég! - próbálja leállítani Wonwoo. - Csak ránézett és folytatta tovább. Csoda hisz hallgatni szokott rá.

- Úgy értem, hogy te csak egy taknyos vagy és még lány is. Nem csoda, hogy nem veszed észre mi folyik körülötted.

Mély levegőt vettem és gondolkodtam. Nem tudtam elhinni, hogy ezt mondta. Próbáltam feldolgozni, de sehogy se ment.

- Most csak viccelsz vagy így gondolod?

- Így gondolom.

- Jó akkor két dolgot mondok. Egy, Ne keress, ne szólj hozzám és tartsuk meg az 1 méter távolságot - húzódtam arrébb. - Kettő, elég jó hangulat volt, amíg be nem szóltál Hoshi-nak. Azért jöttem ide, hogy jól szórakozzak nem  azért, hogy fel idegesíts és lehangolj. Ha ezt szerettem volna, akkor maradtam volna a nappaliba. Inkább te is menj oda - mondtam neki halál nyugodtan.

- Nem akarok kösz - ül vissza.

- Akkor, majd én elmegyek - állok fel és mentem volna, de megfogta a csuklóm. Visszafordultam és pofon vágtam.

- 1 méter! - nézek rá nyugodtan, majd mentem a szobámba. Az ágyra ültem és csak meredtem magam elé. Nem hittem el, hogy ezeket mondta. Az a pofon nagyon kikívánkozott már. Muszáj volt.

Kis idő után kopogtak. Az ajtóra pillantottam.

- Ha Mingyu vagy, be se merj jönni.

- És ha nem Mingyu vagyok? - dugja be fejét Wonwoo.

- Gyere!

- Minden oké?

Felhúzott szemöldökkel néztem rá.

- Szerinted?

- Jó igen ez hülye kérdés volt, de nézd el neki.

- Miért is? Tudod amiket mondott eléggé fájnak. És egy lány sose felejti el ezeket.

- De ő szeret, csak már nem bírja ezt.

- Mit nem bír? Én nem is csináltam semmit mégis velem bunkózik és emeli fel a hangját - akadok ki teljesen. Elhiszem, hogy Mingyu és Wonwoo legjobb barátok, de ne ő akarja kimagyarázni Mingyu-t szar helyzetből.

- De csak féltékeny.

- Kire és miért? Tudtommal nem vagyunk együtt. Nincs oka féltékenynek lenni. Ha meg az, ne az én fejem ordítsa le.

- Mi? Nem vagytok együtt?

- Nem! Miért azt mondta?

- Nem, nem. Csak én azt hittem.

- Ja, hát nem! Szerinted is olyan vagyok, amit Mingyu mondott?

- Jaj, nem! Nem vagy olyan - ölel meg, én pedig hozzá bújok.

- Biztos?

- Biztos! - simogat, majd Minghao jön be.

- Gyertek indulunk! - mosolyog kedvesen, majd a szekrényhez mentem és kivettem a tiszta rózsaszín kabátom. Felvettem a cipőm és Wonwoo-val lementünk. Csak ott lent vettem fel a kabátom. Véletlenül se akartam fázni, nehogy Mingyu bepróbálkozzon. Végig Seungkwan-nal voltam és Wonwoo-val. Nagyon jól elvoltunk, de egyfolytában Mingyu tekintetét éreztem a hátamon. Nagyon zavaró volt. Így nem is tudtam olyan jól érezni magam. Amikor oda értünk a próbaterembe egyből a kamera vett minket. Mindenki előtt meghajoltunk, lepakoltunk és a helyünkre álltunk. A szokásos módon köszöntünk, majd Woozi és S.Coups elmondta miért 17 a nevünk és a feladatunkat kezdték magyarázni. Mindenkinek kellet választani egy párt, de nem lehetett vele egy csapatba.

(pl.: Vokalista nem lehetett vokalistával)

Seungkwan-nal akartam lenni, de sajnos nem lehetett. A mellettem álló Wonwoo-ra néztem.

- Leszel velem? - nézek rá kiskutya szemekkel.

- Persze! - mosolyog

Vigyorogva fordultam vissza és mikor mindenkinek meg volt a párja mondták tovább. 

Akit választottunk, annak a szerepébe kell állni. Ami annyit jelentett, nekem kellet rappelni, Wonwoo-nak pedig énekelni. Választott számot be kell tanulni, amire egy napunk van. Ez az egész nap, majd este előadni tánccal együtt.

Wonwoo-ra néztem, majd gondolkodni kezdtem női rappereken. Hyuna volt a példaképem, úgyhogy nem is akartam másra gondolni.

- Öhm...jutott már eszedbe valami? - nézek rá.

- Hát nem. Abba bízom neked van valami ötleted.

- Én Hyuna és Jang Hyunseung duettjére gondoltam. A Now-ra.

- Azt imádom! - mosolyog.

- Hát akkor nem lesz sok dolgunk.

Minden csapat elfoglalt egy próbatermet a cégnél. Mindenkihez ment egy operatőr és az egész próbát felvették. Igazából nekünk csak be kellet gyakorolni a szöveget zenére és már csak a tánc maradt. A tánc néhol túl merész volt, úgyhogy ott enyhítettünk rajta. A refrénen nem változtattunk, mert nagyon tetszett. Előbb végeztünk, mint gondoltuk. Egy kicsit pihentünk majd felöltöztünk és a sminkünket is megcsinálták. Mire végeztünk, már léphettünk is fel. 

https://www.youtube.com/watch?v=Zxv0lUx1bhA 

Végig táncoltuk és énekeltük. Wonwoo jobban énekelt, mint gondoltam. Élveztem az egészet. Mikor már a többiek is letáncolták és énekeltek kijelentették, hogy csak holnap lesz eredmény hirdetés. Kicsit ideges lett mindenki, mert szívatnak minket, de azért jól éreztük magunkat. Haza mentünk és az volt az első, hogy egy kiadós tusolás után feküdtem is aludni. Hamar elaludtam, mert elfáradtam, de jól éreztem magam Wonwoo-val.