4.rész Fájdalom vagy boldogság?

*Seungkwan Szemszöge*

 Reggel fájó szívvel keltem. Melani nem volt az ágyában. Tegnap, amit Mingyu-val csináltak.... Nagyon fáj. Nem csodálnám, ha együtt aludnának. De addig kell lépnem, amíg nem történik valami. Egy kávé mellett összeszedem a gondolataim és akkor elmondom neki mit érzek vagy, ha nem lesz merszem, akkor csak közeledek felé.

 Elindultam a konyhába, majd újra darabokra tört a szívem. Mingyu és Melani aludt békésen a kanapén. Néhány centi kellet csak, hogy a szájuk össze érjen. Egyre csak ment fel bennem a pumpa. Igazából már tegnap is kevés kellett, hogy ne menjek neki és osszam ki Mingyu-t. De mit mondhatnék? Szerelmes vagyok Melani-ba ne legyél vele? Elég hülyén hangzik. Nekimenni meg, azért nem mertem, mert egy évvel idősebb, magasabb és biztos erősebb is. Reménytelen. Igaz most még haragszik Melani. Igazából nem is vagyok benne biztos. Mindegy is. Inkább megyek, kávézok és összeszedem a gondolataim.

 Gyorsan kimentem, csináltam egy kávét és az erkélyre mentem. Leültem a székre, majd lábaimat felhúzva kortyolgattam a kávém és gondolkodtam. Semmi jó nem jutott az eszembe. Csak hülyeségek, mint például, hogy nem mondok neki semmit csak megcsókolom. De nem az én stílusom, meg tuti megütne, ha megtenném. Utána meg csak álmodoztam, hogy hogyan csókol és, hogy szeret csókolózni. Szenvedélyesen vagy lágyan? "Seungi, de hülye vagy!" nevetne és olyan cukin mondaná a nevem. Imádom ahogy nevet. Olyan aranyos közbe az arca. Ilyen pufi, de csak akkor. Amúgy meg nagyon szép és különleges. Ahj...vágyom rá. Jó döntöttem. Közeledek felé.

 Bementem a konyhába, de előtte még megnéztem nem ébredt e fel. Amikor megbizonyosodtam róla, hogy még alszik visszamentem a konyhába és nekiálltam reggelit csinálni neki. Tudom a kedvence az a meleg kalács. Néhány szeletet felvágtam, majd melegíteni kezdtem. Tudom, hogy hogyan issza a kávéját. Meglestem amikor csinálta. A hűtőhöz mentem, hogy elő vegyem a tejet és ott volt Joshua dobozos kávéja. Melani imádja a dobozos kávét, úgyhogy kiöntöttem neki egy pohárba. Joshua meg csak nem haragszik meg. Amikor a kalácsok megmelegedtek, megvajaztam őket és szépen megterítettem neki. Épp végeztem, amikor megjelent az ajtóba kócosan és a szemét dörzsölgette. Olyan volt, mint egy ovis, aki az anyukájához megy kelés után. Nagyon aranyos volt, ami mosolygásra késztetett. De hamar lehervadt az a mosoly, amikor megjelent Mingyu mögötte és átölelte. Ha a szememmel ölni tudnék... De mindegy is, most nem ő a lényeg, hanem Melani.

- Jó reggelt! - mosolygok Melani-ra kedvesen.

- Öhm...Jó reggelt! - nézett kicsit furcsán, amit meg is értek. Nem ilyen szoktam lenni.

- Gyere! - fogom meg kezét és kiszabadítom Mingyu kezei közül, majd leültettem a székre.

- Neked csináltam. A kedvenceid. Jó étvágyat! - ülök mellé és nézem.

- Hát köszönöm - mosolyog. Juj, de aranyos. A mosolya huu...és ezt mind nekem, aki egy köcsög volt vele. Mosolyogva nézem, majd Mingyu is leült nem sok kedvvel. Csak elégedetten vigyorogtam rá, hogy tudja nem nyert. Nagyon nem.

- Te meg minek örülsz? - néz szúrós tekintettel.

- Csak jól keltem. Ennyi az egész. De látom te nem keltél valami jól! - húzom agyát, amit egy grimasszal le reagál. 

- Juj... - kap szájához Melani.

- Mi az? - mondjuk egyszerre Mingyu-val ijedten. 

- Ez...ez dobozos - vigyorog és a széken ugrál. Nevetni kezdtem rajta.

- Mondtam, hogy a kedvenceid.

- Igen. Köszönöm. Mingyu akkor ma megyünk? - kérdezi tőle.

- Persze, hogy megyünk - mosolyog.

-Jó, akkor megyek készülni. Köszönöm a reggelit Seungkwan - majd felment. Mikor felment Mingyu nézett rám elégedett mosollyal.

Nem bírtam már türtőztetni magam.

- Mégis mit akarsz tőle? - néztem rá kérdően.

- Amit mindenki más. Nekem is tetszik, nem csak neked. Sőt a többiek is vonzódnak hozzá valamilyen szinten. Fogadd el - mosolyog. Legszívesebben neki ugrottam volna.

- De nekem ő az álmom. Tudod mióta vágyom rá? Nekem semmi nem számít csak ő. És mégis hova viszed?

- Neked nem mindegy? Ha annyira tudni akarod sétálni.

- Szóval randi... - hajtottam le fejem.

- Annak veszed, aminek akarod - rántja meg vállát.

- Kész vagyok! - állt meg az ajtóba Melani. Mingyu és én is tátott szájjal ültünk. Fekete tapadós ujjatlan volt rajta, aminek a mellkasa és az oldala hálós volt. Nem mutatott belőle sokat, de megmozgatta a fantáziát. Szőke haja a feje tetején kontyba volt fogva, amitől látszottak a cuki fülei. Egy feszülős hosszú nadrág, aminek a térde szakadt és egy fekete futó cipő hozzá illő hátizsákkal. 

- Mi bajotok? - fintorog. Ezt már megszoktuk. Mindig ezt csinálja.

- S...semmi se! - válaszoltam. Mingyu pedig még mindig bámulta. Vállon vágtam jó erősen. Most ki tudtam használni a helyzetet.

- Aúú... - fogja vállát. - Én is megyek készülök - siet fel. Nem csodálom, hogy elhúzott. Csak türtőztesse magát a sétán, mert ha nem...

- Ez így jó? Ne öltözzek át szerinted? - néz rám.

- Neki szeretnél tetszeni?

- Nem, dehogy! - mosolyog. - Hanem az embereknek, akik velem szembe jönnek.

- Nekik mindenhogyan tetszel. Egy: Mert híres vagy. Kettő: Európai, plusz szép. Mi kell még?

- Úgy gondolod?

- Igen - mosolygok.

- Köszönöm! - láttam, hogy egy kis pír is megjelenik az arcán. Hála a fehér bőrének, mindig látszik ha elpirul. Épp beszélni akartam vele, amikor Jun jött,

- Jó reggelt! Wow! Jól nézel ki. Hova mész?

- Köszönöm Oppa. Mingyu-val sétálni - mosolyog. Miért tud mindenkire ilyen kedvesen mosolyogni?

- Ahj...elmentem volna veled.

- Majd máskor - majd megjött Mingyu.

- Mehetünk? - néz Melani-ra, aki bólogat és elmennek.

 Búsan ültem az asztalnál és a morzsákkal szórakoztam. Lehet, hogy mégis csak nyert Mingyu? De nem lehet. Bár ki tudja? Nagyon sokáig voltam paraszt. De azt hozzá teszem nem magam miatt. Féltem a visszautasítástól, meg a rajongók, a banda... Lehetetlen. De az enyém lehetne titokba. Igen, titokba. Nem is olyan rossz ötlet. De, ki tudja meddig lehet azt titokba tartani. Elég annyi, ha az egyik kamera előtt csak úgy érünk egymáshoz vagy éppen úgy nézünk és mosolygunk egymásra. Ettől a sok gondolkodástól, egyszer szét fog robbanni a fejem.

 Ezt a nehéz gondolat menetet Joshua zavarta meg.

- Hé hallasz? - legyezget az arcom előtt.

- Hmm...m...mi? - nézek rá.

- Mondom jó reggelt.. - mosolyog.

- Öhm...neked is!

- Mibe merültél el ennyire? - megy a hűtőhöz. - És hol a kávém?

- Hát a kávédat Melaninak adtam. Elmondom miért és azt is min gondolkodtam, de nem itt - nézek körbe és szinte mindenki ott van.

- Hát...jól van. Akkor gyere a szobámba - majd elindult én pedig utána mentem. A szobájába léptem, ahol nagyobb rend volt, mint az enyémbe. Leült az ágy szélére, én pedig a kis foteljébe ültem törökülésbe. 

- Na hallgatlak! - mosolyog.

- Hát...akkor kezdem. Úgy volt, hogy már nagyon régóta tetszik Melani. Az elején még kedves voltam, majd féltettem az állásunkat, meg azt is mondta, hogy nem jön össze velünk, így úgy döntöttem nem mondom meg neki. Aztán egy ideig ment is, majd már nem nagyon bírtam magammal. Ha a közelébe mentem gyorsabban vert a szívem meg...meg, hogy is szokták mondani?

- Mire gondolsz?

- Amikor a hasadba olyan fura érzés van. Tudod!

- Pillangók repkednek a hasadba?

- Igen...igen az. Pillangók repkednek a hasamba. Féltem, hogy egyszer önkéntelenül is olyat csinálok, amit nagyon nem szabadna. Így hát távol tartottam magam tőle. Ha pedig közeledett, úgy próbáltam hárítani, hogy nem foglalkoztam vele és egy kicsit bunkóztam is. Nem csak neki fájt, hogy ezt csinálom, hanem nekem is. De nem foglalkoztam vele. Most viszont kétségbe estem. Mingyu nagyon is közel van hozzá. Tegnap, mikor bementem a szobába ott feküdt Melani mellett és miközben aludt ölelte. Aztán megkért, hogy aludjak a helyén. Nem tudtam miért kéri, de ott aludtam. Ma meg a kanapén aludtak együtt. Rájöttem, hogy tennem kéne valamit. Gondolkodtam valami szövegen, hogy elmondom neki mit érzek, de nem jutott eszembe semmi. Aztán arra jutottam, hogy közeledek felé, így csináltam neki reggelit. Igen, tudom a te kávéd volt, de az a kedvence és odaadtam neki.

- És legalább örült neki? - néz kikerekedett szemekkel.

- Persze nagyon, de Mingyu...elmentek sétálni csak ketten és nem tudom mit fogok csinálni. Ő az álmom és ha Mingyu elveszi...összetöri a szívem - emelem tekintetem Joshua-ra és egy könnycsepp végig folyik az arcomon.

- Jaj Seungkwan... - jön oda és átölel. - Mi segítünk neked. Mondj el neki mindent, és ha esetleg úgy mennek a dolgok, akkor abba is segítünk, hogy ne derüljön ki semmi.

- De utál és ott van Mingyu... - törnek utat könnyeim maguknak és sírni kezdek.

- Seungkwan mondtam, hogy segítünk mindenben. Érted? Mindenben, csak ne sírj! - ölel szorosabban és a hajam simogatja.

- Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy hyung.

- Na most pedig ne sírj! - mosolyog rám és megtörli az arcomat. - Inkább gyere menjünk. Csinálok magamnak egy kávét és közbe kitalálok valamit - bólintottam, majd elindultunk a konyhába. Amíg csinálta a kávét, leültem a székre. Amikor végzett leült elém.

- És honnan veszed, hogy tetszik Mingyu-nak?

- Megkérdeztem tőle. És ahogy kinézett Melani ma, szerintem még te is elgondolkodnál dolgokon.

- Meglehet. De és neki tetszik Mingyu?

- Hát azt nem tudom. Nem vagyok vele olyan beszélő viszonyba.

- Értem. Pedig ez fontos információ - kortyol bele a kávéjába.

- Hát igen. Jó volna tudni.

- Uh uh...figyelj. Van egy ötletem.

- Na?

- Ugye azt mondtad, hogy Mingyu mindig vele van?

- Igen ezt mondtam.

- Arra gondoltam iratok Hansol-lal egy rappet neki, amit ő néhány perc alatt megír. Megmondjuk, hogy tanulja be, aztán vegye fel a stúdióba. Ez így mind nem 10 perc.

- Juj te gonosz vagy! - mosolygok.

- Csak segítek. Amúgy nem tenném meg vele.

- Jó csak vicceltem.

- Na de gyere.. - húz fel a székről és Hansol-t kezdi keresni. Amikor megtalálta, elmesélt neki mindent majd azt is, hogy segítenie kell és írjon egy szöveget.

- Nem, én ezt nem csinálom meg. Bocsi srácok!

- De ne már! Légyszíves! - néz nagy szemekkel Joshua.

- Nem! Nekem nincs bajom Mingyu-val. Nem az én problémám az egész, és igazából te túl paraszt voltál Melani-val úgyhogy lehet, hogy Mingyu jobban megérdemli. De igazából nem is nagyon érdekel ki fog vele járni, csak engem hagyjatok ki belőle - megy a szobájába.

- Ne aggódj Seungkwan, majd őt is befogom munkára. Akkor most nem tudunk mit csinálni. Közeledj felé csak úgy. Garantálom, hogy Mingyu nem lesz láb alatt ha látja, hogy nem adod fel. Bízz bennem - mosolyog biztatóan.

- Jó rendben - bólogatok, majd nyílik az ajtó és Melaniék jöttek be rajta boldogan.

- Sziasztok! - integet mosolyogva.

- Sziasztok! - köszönök én is.

- Seungkwan... - bökdös Joshua. Most elgondolkodtam dolgokon.

- Én megmondtam...

- Igen megmondtad, de most menj - lökdös fel a kanapéról. - Gyere Mingyu segíts nekem. - viszi el. Zavarba voltam és nem tudtam mit csináljak vagy mondjak.

- Mit csináltok? - mosolygok.

- Hát... - ülünk le. - Először csak sétálgattunk, aztán a tónál lehetett csónakázni, úgyhogy csónakoztunk. Jaj Seungkwan nagyon féltem, mert majdnem felborultunk és én nem tudok úszni. De aztán a végén belejött Mingyu. A végére éhesek lettünk, aztán egy utcai büfénél ettünk. Haza fele ettük meg a kaját, úgyhogy szép lassan haza sétáltunk. És most itt ülök és veled beszélgetek - mosolyog.

- Ez jó. Én is elviszlek majd valahova ha szeretnéd.

- Uhh...az jó lenne. Újra együtt, mint régen. Ha persze úgy gondolod, hogy lehetünk olyanok.

- Igen persze, hogy lehetünk.

- Ennek örülök Seungkwan.

- Olyan fura, hogy azt mondod Seungkwan.

- Hát azt mondtad, hogy ne hívjalak Seunginak.

- De légyszi hívj úgy. Szeretem mikor úgy hívsz.

- Seungiii - ölel meg széles mosollyal az arcán. Én is megölelem.

Ezek szerint neki is hiányoztam. Olyan régen ölelt meg. Hiányzott az érintése és hiányzott az egész énje. Az az érzés, amiről Joshua-nak beszéltem erősebb, mint volt. Legszívesebben örökre így maradtam volna. De nem lehetett. Jeonghan neked is olyan idő érzéked van...

- Ti már itthon is vagytok Mingyu-val? - kérdezi mire Melani el is engedett.

- Igen - mosolyog.

- Akkor vacsoráztok?

- Én nem köszönöm. Most ettünk, de kérdezd meg Mingyu-t is hátha eszik. Viszont azért oda ülök hozzátok.

Ennyire megbánthattam akkor, hogy még most is emlékszik rá? Jaj úgy sajnálom...

Még egy csomót beszélgettünk és hülyéskedtünk úgy, mint régen. Később aztán Jeonghan szólt, hogy kész a vacsora és kimentünk enni. Melani mellém ült, amitől boldog lettem. Evés közbe mindenki beszélt mindenkivel, ami már régen volt. S. Coups bejelentette, hogy holnap megint egy műsorba fogunk szerepelni, úgyhogy időbe fekszik le mindenki. Jeonghan mosogatott, mi meg felmentünk a szobáinkba. Amíg Melani tusolt, mindent leírtam a naplómba. Mikor végzett, én is elmentem tusolni. Gyorsan tusoltam, mert még akartam vele beszélgetni. Az ő hangjára akartam elaludni. De mikor vissza mentem, már békésen aludt, nyakig betakarózva. Oda léptem hozzá, majd haját kisimítottam arcából és homlokára nyomtam egy puszit.

- Szép álmokat hercegnő!

3. rész Árnyék

Reggel, amikor felébredtem Mingyu aludt mellettem. Csodálkozva néztem rá, mivel azt se tudtam mikor jött ide. Egyik kezével átkarolt és úgy aludt. Kibújtam keze alól és felültem, amire egyből mocorogni kezdett.

- Mingyu! - bökdöstem hasát.

- Uhmm...mivan? - fordult a másik oldalára, majd szerintem leesett neki hol van és visszafordult.

- Jól aludtál? - mosolyog.

- Uhm...igen - bólogatok.

- Ennek örülök - ül fel és puszit nyom a homlokomra.

- De miért aludtál velem? És mikor jöttél át?

- Ja tényleg. Hát féltettelek, mert Seungkwan elég idegesen jött fel. Aztán kis idő után feljöttem megnézni, hogy jól vagy-e aztán olyan aranyosan aludtál, hogy itt aludtam. Amint befeküdtem melléd csak úgy bújtál. Azután már nem lett volna szívem itt hagyni téged - mosolyog én meg elpirulva ülök előtte. Zavarba voltam. Igaz aludtunk már együtt, de akkor is. Ahogy kimondta Seungkwan nevét eszembe jutott a tegnap. Egyből az ágyára pillantottam, de nem volt ott. Sőt meg is volt ágyazva. Most vagy megint korán kelt vagy...

- Seungkwan mit szólt hozzá, hogy itt alszol? - néztem Mingyu-ra.

- Azt mondta a helyemen alszik. Idézem. "Nem akarlak titeket zavarni!" - beszélt Seungkwan hangján. Kicsit elmosolyodtam rajta, mert vicces volt ahogy utánozza.

- És mibe zavarna minket?

- Én aztán nem tudom. Na de mindegy is. Lemegyünk enni?

- Uhhum - bólogatok majd elindulunk le.

Én ha reggelizek mindig vajas kalácsot eszek, amit berakok a mikróba melegedni. Persze minden ilyen alkalommal hülyének néznek a többiek. Megcsináltam a kalácsom és mellé csináltam magamnak kávét. Ha nem iszok kávét egész nap hulla vagyok.

Mingyu mellé ültem.

- Már megint ilyet eszel? - nézi a tányérom.

- Igen. Tök finom Kóstold már meg!

- Jó adj egy harit - nyitotta száját. Oda tartottam neki egy szeletet és beleharapott. Persze akkor lépett be Seungkwan. Igen jobbkor nem is jöhetne. Bár ő nem bír, én meg nem mondtam neki, hogy szerelmes vagyok belé. Úgyhogy No Problem.

Ahogy belépett végigmérte Mingyu-t, aki szintén gyilkos pillantással nézett rá. Én meg csak ültem ott, mint egy hülye és nem értettem mi bajuk.

- Reggelt! - morgott Seungkwan és Mingyu szintén így.

- Jó reggelt! - én képes voltam normálisan köszönni. Elég feszült volt a hangulat, így próbáltam terelni.

- Na ízlett? - mosolyogtam Mingyu-ra.

- Igen finom - mosolyog. - Kérem ezt - veszi ki a kezemből és betömi.

- Hé! - nevetek.

- És mit iszol? - néz a bögrémbe. - Ugye nem kávé?

- Öhm...de! Miért?

- Nem ihatsz. Úgyhogy én ezt el is kérem - veszi el és elviszi.

- De Mingyu... - nézek rá kiskutya szemekkel, de nem hatja meg. - De Seungkwan is azt iszik.

- És? Két év van köztetek. És amúgy se akarom, hogy rászokj. Ártana neked, pedig te olyan szép vagy! - mosolyog. Nagy durcásan folytattam az evést, majd visszaült mellém. Közelebb hajolt, hogy egyen még. Ahogy ránéztem, alig volt köztünk néhány centi. Pirosodva tömtem szájába az egész szeletet, amit mosolyogva fogad. Néha Seungkwan-ra pillantottam, aki ránk se nézett.

Megettem az utolsót is, majd kivittem a tányérom. Mingyu nem figyelt, így elkezdtem a kávém inni. Épp, hogy beleittam, de már mögöttem is volt és kivette a kezemből a bögrét.

- Ne játssz velem! - önti ki.

- Ne... - hajtottam a fejem a konyhapultra és a kávé után nyúltam. -Mingyu... - néztem rá.

- Igen?

- Egész nap hulla leszek.

- Úgyse megyünk sehova - ölel magához.

- Hát azt rosszul tudod - jön a Leader. - Mennünk kell egy showba és ilyen feladatokat kell csinálnunk - csinálja magának a kávét.

- Na tessék... - nézek fel öleléséből.

- Jó, akkor igyál fekete teát. Csinálok neked - majd elengedett és teát csinált.

Tudtam, hogy az nem fog segíteni és egész nap tiszta fáradt leszek, de nem szólok neki, úgyis önfejű és akkor se engedné, hogy kávét igyak.

- Jól van, én addig készülök - megyek fel a szobába. Elkezdtem kifesteni magam és a hajam csinálni. A hajamat csak kivasaltam, így nem tartott sokáig, de a sminkelés annál inkább. Épp nézegettem, hogy jól húztam-e meg a tust, amikor megint megjelent Mingyu.

- Itt a teád - elveszem tőle és puszit nyom homlokomra.

- Köszönöm - kortyolok bele, majd lerakom.

- Ennyi? - néz rám.

- Most nem kérem.

- Ezért szenvedtem vele? Istenem... - megy ki.

Most úgy csinál, mintha én kértem volna. Egy szóval nem mondtam, hogy kérek. Meg ilyen hülyeségen felkapni a vizet. Tudtam, hogy Mingyu ilyen, de mégis. Miközben idegeskedtem bejött Seungkwan. Már csak ő hiányzott.

- Mi baja a hercegednek?

- Nem a hercegem jó?

- Hát, pedig nagyon úgy tűnik.

- És mi van ha az? Féltékeny vagy?

- Nem, nem vagyok az - kezd öltözni, majd eltűnik.

Én is elkezdtem öltözni. Mivel ma hűvös volt, egy vastagabb fehér pulcsit vettem fel, rá egy mellényt. A nadrágom fekete szaggatott volt és a cipőm, pedig egy fekete fehér Nike futó cipő. A fejemre húztam még egy fekete Obey sapkát, majd lementem. Mindenki kabátba állt. Nem hinném, hogy ilyen hideg van, de mindegy. Elindultunk a ház elé, ahol megálltunk a kamera előtt és bemutatkoztunk.

- Annyeonghaseyo 17 mida! - S.Coups beszélt, majd megkaptuk a feladatot és elindultunk gyalog. Már a ház előtt is fáztam, de fél óra sétálás után a fogaim vacogtak és a kezem még a zsebembe is megfagytak. Már a megfagyás szélén voltam, amikor valaki kabátja alá húzott és azzal takargatott. Felnéztem, hogy ki az és Mingyu ölelt magához komoran. Olyan, mint az árnyékom és tudja mikor kell megjelenni.

- Tudtad, hogy hideg van. Miért nem öltöztél fel? - úgy beszélt, mint az apám és egyszer se nézett rám.

- Azt hittem ennél jobb idő van.

- Hát nem.

- Nem mondod? - gúnyolódok.

- De nem muszáj melegítenelek - enged el és összehúzza kabátját.

- Jaj ne kérlek! - húzom szét kabátját és visszabújok hozzá közel, amitől mosolyogni kezdett. 

Valahogy éreztem, hogy ez volt a terve. A próbaterembe mentünk, ahol Random Dance-t játszottunk. Ott egy kicsit melegem lett, de észre se vettem. Én rontottam a legtöbbet, mert fáradt voltam. A szünetbe a földre ültem, ahol majdnem elaludtam, de Mingyu felrángatott.

- Gyere! - húz maga után végig ki a teremből. Az automatához vitt, ahol egy dobozos kávét vett.

- Nesze! - nyomja kezembe. Meglepődtem, mert reggel még nem ihattam, de elfogadtam.

- Köszönöm Oppa! - ölelem át nyakát.

- De egy nap csak egyet - mosolyog és kibontja nekem. - Ja és ezt még meg kell hálálnod - vigyorog és elmegy. Csak mosolygok. Mivel is kéne meghálálnom? Na mindegy is.

Kávémat kortyolgatva mentem vissza, de már rángattak is tovább. Mingyu mosolyogva szétnyitotta kabátját, én pedig bebújtam mellé. Kikapta a kezemből a kávét, megitta majd kidobta. Egész úton járt a szám. Hoshi-val és Dino-val szórakoztam. Néha Mingyu és Minghao is közbe szólt. Mire a másik helyszínre értünk besötétedett. Persze egész úton ment a kamera. Sokszor volt ott nálunk és felvette, hogy Hoshi megint hülye és rajta nevetünk. Egy sötét ház előtt álltunk meg. Előre féltem a feladattól. Párokba kellett lenni. Mivel nagyon félős vagyok, gondoltam leszek valaki idősebbel. Jóval idősebbel. Gondolkodtam, hogy leszek Joshua-val vagy S.Coups-al, de egész nap Mingyu-val voltam és nem lett volna szép otthagyni.

A pároknak a sötétbe tárgyakat kellet KERESNI időre és aki előbb végez nyer.

Mingyu-val majdnem utolsók voltunk, így a hidegbe ott kinn álltunk. Lassan Mingyu kabátja alatt is vacogni kezdtem. Próbáltam közelebb bújni, de ugyan úgy fáztam. Sajnos nagyon fázós vagyok. Elég egy kis lehűlés és képes vagyok megfagyni. Mingyu kibújt a kabátjából és rám adta, majd elém állt és felhúzta a cipzárt és fejembe húzta a csuklyát.

- Mingyu oppa ne... - de szavamba vágott.

- Pszt! Neked jobban kell - mosolygott. Aggódtam érte, nehogy megfázzon. De nem tudtam mit tenni. Ha leveszem, akkor vissza adja rám. Túl makacs.

Ránk került a sor. Már az ajtóba féltem. Igaz a csuklya egy keveset takart az arcomból és így biztonságba éreztem magam. Na meg Mingyu közelségétől is. Amikor valami megijesztett reflexszerűen bújtam Mingyu-hoz és fogtam meg kezét. Tudtam én, hogy fázik. Jég hideg volt a keze. Annyit tudtam csak tenni, hogy fogtam neki. Mi igazából nem is keresgéltünk csak vártunk, hogy járjon már le az idő. Amikor mindenki bejutott kihirdették, hogy ki nyert. Woozi és S.Coups nyert. 

Elköszöntünk, majd haza indultunk gyalog. Alig indultunk el, de Mingyu vacogni kezdett. Levettem kabátját és odaadtam neki.

- Jaj ne! - adja vissza. - Nem fázok - mosolyog.

- Észre vettem. De ha megfázol még meg is verlek.

- Nem fogok, csak vedd vissza kabátot. Te viszont megfázol - simogatja meg arcom.

- Aigoo oppa! Jég hideg a kezed - fogom meg neki.

- Ah semmiség. Nem fogok belehalni.

- Mingyu... - nézek rá mérgesen. - Nem vagy szuperhős. Add ide - fogtam kezeim közé kezét és lehelni kezdtem. Csak mosolygott és úgy mentünk tovább. 

Biztos voltam benne, hogy többet érez bár, azért mégse. Engem nem zavar, hogy olyan, mint az árnyékom. Egész nap nem gondoltam Seungkwan-ra, aminek örülök. Bár most elbizonytalanodtam. Lehet nem is vagyok szerelmes Seungkwan-ba? Lehet, hogy csak egy fellángolás volt a viselkedése miatt? És Mingyu maga iránt táplálja az érzést? Ajj...túl sok a lehet.

Egész úton nevettünk és beszélgettünk. Amint hazaértünk a nappaliba ültettem és betakartam egy meleg takaróval. A konyhába siettem, ahol csináltam egy forró teát és bevittem neki. Hamar megitta majd ránéztem.

- Jobban vagy?

- Eddig is jól voltam - mosolyog.

- Ahham...persze.

- De tényleg.

- Mitől lettél volna jól, amikor majdnem megfagytál?

- Attól, hogy veled voltam - mosolyog, olyan szív döglesztően, amitől tűz piros lett a fejem és majdnem elájultam.

- Jó többet nem hozlak zavarba. Tv-zünk úgy, ahogy szoktunk?

Bólogatok, majd ölébe húz és bekapcsolja a TV-t. Fejem vállára hajtottam, majd egy filmet kezdtünk nézni.

Én nem akarok szerelmes lenni. Be akarom tartani az ígéretem, mi szerint nem jövök össze itt senkivel. De, ha Mingyu így folytatja...miatta félre fogom dobni az ígéretem. És titokba együtt lehetünk. Csak kockázatos. Túlságosan is.

Már a film vége fele jártunk, mikor hangos szuszogása lettem figyelmes. Felnéztem és Mingyu aludt. Olyan aranyos volt. Én tovább néztem a filmet, majd egyre nehezebben lettek pilláim és már csak arra emlékszem, hogy a fiú megcsókolta a lányt.

2.rész Mit tettem?

Reggel korán keltem, mint mindig. Melani még aludt, így halkan osontam ki a szobából. A konyhába indultam közbe Jeonghan, Dk és Wonwoo is csatlakozott. Jeonghan főzni kezdett, én pedig kávét csináltam magunknak.

- Jól aludtál? - nézett rám Dk.

- Uhhum. Mondhatjuk... - válaszoltam. De mire visszakérdezett volna Melani lépett be. Nagyon aranyos volt, ahogy botorkált az asztalhoz. Persze nem mutattam, hogy érdekel. Jeonghan egyből hozzá futott.

- Aigoo...Jó reggelt! Jól vagy?

- Persze, csak álmos vagyok. Nem aludtam valami jól - válaszolt álmosan és leült. Persze Wonwoo-tól csak annyit kérdezett, hogy kávét iszik-e, de már oda is adta neki.

Ajj de lennék a többiek helyébe. Amikor akarják, akkor ölelik meg és puszilják meg. Én meg maradhatok paraszt bármennyire is fáj. Egyszerűen, ha közel kerülnék hozzá félek, hogy nem bírnék magammal. Nem akarok a bandának rosszat. Meg amúgy is, azt mondta nem jön össze egyikünkkel se, úgyhogy bukta. Lehetek életem végéig bunkó vele. Ha tudná, hogy nekem jobban fáj, mint neki.

Mikor megitta a kávét mindenki ránézett. Én nem, mert tudtam, hogy engem figyel.

- Na jobb már? - kérdezi tőle Hoshi. Na ő az, aki mindig ott van ahol Melani. Nagyon féltékeny vagyok rá.

- Hát egyáltalán nem.

- Pedig próba lesz - lép be a konyhába S.Coups.

- Nem lehet, hogy itthon maradok és később utánatok megyek? - mosolyog. Olyan aranyosan, amit akárhányszor meglátok megőrülök.

- Jó legyen. Maximum 3 órát kapsz.

- Nagyon köszönöm oppa - puszilta meg és felment.

Engem kéne puszilgatnia és mikor hívott utoljára Oppának? Ahm...

- Te viszont jössz! - néz rám. - Úgyhogy öltözz.

Elindultam fel. Bántott, hogy én nem lehetek olyan vele, mint a többiek. Mingyu is olyan jóba van vele. Mindig az ölébe ül TV-zés közbe. Mázlista.

Szobába lépve újra bunkó lettem.

- Nagyon gratulálok - tapsolok gúnyosan és a szekrényhez megyek öltözni.

- Nem értem. Most mi baj? - néz rám nagy boci szemekkel és ártatlan fejjel. Olyan édes volt, de nem gyengülhettem el.

- Eljátszod itt a halálod egy kis fáradtság miatt. Gratula.

- Most tényleg ez a bajod? Ha ennyire zavar, akkor elmegyek, hogy örülj.

- Nem, ezt akartad most akkor maradj is. Legalább tovább maradsz - majd kimentem. Lehet túl kemény voltam. Nem baj. Legalább most tudok koncentrálni és nem őt fogom figyelni egész végig.

Megvártuk Jun-t a kocsiba, majd elindultunk. Olyan hamar elment az idő. Mire feleszméltem, már a kocsiból szálltunk ki. A bemelegítés is hamar elment. Egyfolytában ő volt a fejembe. Nem tudom most mi jó. Ha itt van őt bámulom, de jól csinálom a koreográfiát. Viszont most egyfolytában tévesztek.

- Mi van veled? Koncentrálj jó? - szólt Woozi.

- Jól van - folytattuk, de meg is álltunk, mert Melani megjött. Mindenki egyből nyakába ugrott, én meg csak álltam. Nagyon örültem, hogy megjött, mégse ölelgethettem és puszilgathattam meg. Csak álltam és néztem.

- Máris jobban nézel ki! - nevetett Jeonghan. Csak állt és mosolygott. De nem az igazi Melani mosoly volt. Talán ennyire megbántottam? Jól tudtam én. Nem csak én vettem észre. Minghao is megkérdezte tőle, de lerázta, majd újra próbálni kezdtünk. Egész próbán figyeltem és közbe jól táncoltam el minden egyes lépést. Végeztünk a próbával, majd pakolni kezdtem a cuccom, mikor meghallottam, lépteit felém.

- Seungi! - jön felém azzal a rohadt aranyos mosolyával. És még Seunginak is hívott, amit olyan édesen ejt ki. - Nem maradsz itt velem?

- Elmondom neked először és utoljára. Az én nevem Seungkwan és ne hívj Seunginak. És ha esetleg eljöttél volna, nem pedig otthon haldokolsz, akkor nem kéne itt maradnod.

- De Seungkwan. Most mi bajod velem? Miért távolodtál el tőlem? Tudni akarom! - néz rám nagy szemekkel és közelebb lépett. Zavarba voltam. Fejemet elfordítva gondolkodtam.

- Tudni akarod? - hevesen bólogatott, majd kimondtam, amit nem akartam.

- Nem bírlak. Kicsit zavarsz is ezért kerüllek - nézek szemébe közbe, amibe könnyek gyűltek és száját is lebiggyesztette sírásra készen. Nem akartam látni ahogy sír, úgyhogy hamar elhúztam a csíkot. Előtte még odalöktem neki egy "sajnálom"-ot, majd elmentem.

Istenem. Ilyen hülye is csak én lehetek. Nem hiszem el, hogy kimondtam. Szerintem most nagyon megbántottam. Pedig nagyon szeretem. Hoshi és Mingyu tuti nem csinálta volna ezt. Sőt senki se. Csak én vagyok ilyen szerencsétlen.

Mikor hazaértünk Jeonghan főzni kezdett, mi pedig a nappaliba mentünk. Kis idő után az ajtó nyitódott és a hangját is meghallottam. Egyből kimentem, de addigra felment. Mivel már rég vártunk a kajára mindenki éhes volt. Mikor az asztalhoz ültünk mindenki falni kezdett. Nekem csomó volt a hasamba a történtek miatt, így alig ettem. Majd egyszer csak megjelent. Ideges voltam magamra, de rajta egyszerűbb volt levezetni.

- Jó étvágyat!

- Nem tudom mit képzelsz magadról.

- Már megint mi bajod Seungkwan? - fordult felém idegesen, amitől egy kicsit megijedtem. Soha nem volt még ilyen.

- Mi itt várunk a vacsorával és te meg olyan pofátlan vagy, hogy nem vagy hajlandó velünk enni. Ha nem is eszel legalább ülnél ide. De nem...Melani ezt is megteheti.

- Én vagyok a pofátlan? Nem tudom mit képzelsz magadról, de rohadtul elegem van belőled. Gondolkozz már! Próbálok mindig kedves lenni veled, hogy legyen jobb kedved, mosolyogj vagy bármi de nem - igen, most rendesen le ordította a fejem. Tudom megérdemlem, de nem fogom hagyni.

- Hogy beszélsz te velem? Egyenlőre idősebb vagyok. Kijár a tisztelet.

- Ohh igen? Hát tudod mit? Leszarom. Azt is, hogy idősebb vagy meg mindent. Ha te így, én is így. És amíg nem változtatsz, addig ne várd el, hogy normális leszek - kiabál én meg csak nézem. Teljesen le voltam fagyva. Nem tudtam erre mit válaszolni. Csak ültem és bámultam magam elé.

- Ez meg mi volt? - nézett rám S.Coups. Nem válaszoltam, inkább csak kezembe temettem arcom.

- Hallod? - lökött meg Mingyu. - Mit csináltál vele? - kérdezi ingerülten. Csak ridegen rá néztem és nem válaszoltam.

- Jó, akkor felmegyek megvigasztalom - mondja és elindul. Egyből felugrottam és felsiettem. Tudom, hogy mi a terve, de nem engedem, hogy megtegye.

Szobába lépve kulcsra zártam az ajtót, hogy ne is próbáljon bejönni. Amikor megláttam az ágyon Melani-t eldöntöttem, hogy most megteszem. Odasietve hozzá összefogtam csuklóit, majd feje fölé támasztottam.

- M...mit csinálsz? - remegett meg hangja. Nem válaszoltam, csak mosolyogva néztem. Kezemet emeltem, hogy megsimogatom, erre összerezzen a félelemtől. Olyan édes volt, mégis kicsit bántott, hogy azt hiszi megütöm. Arcához értem ujjaim hegyével és egész arcát bejártam. Ahogy felnézett rám, eszembe jutott mit is csinálok, majd zavartan felálltam.

- Sajnálom. Majd rendbe hozom - néztem rá, majd kimentem. Az ajtó előtt Mingyu állt és még mielőtt bármit mondott volna eltűntem. A fürdőbe mentem, ahol az arcomat megmostam. El se hiszem, hogy ezt csináltam. Tiszta hülye vagyok. Ajj...mit tettem?

1. rész

Reggel úgy lett, ahogy gondoltam. Nagy táskákkal a szemem alatt, kócosan ültem fel az ágyamba. Egész éjjel csak gondolkodtam. Talán egy-két órát aludtam. Nagy nehezen kikeltem az ágyból és a konyhába indultam. Olyan fáradt voltam, hogy csak mentem és nem is néztem magam elé. Sikeresen bele is mentem Joshua-ba. Felém fordult mosolyogva.

- Már megint nem aludtál? - simogatja meg fejem. - A konyhába kísérjelek?

- Nem, nem kell köszi - dörzsöltem meg szemeim és tovább mentem. A konyhában már Seungkwan, Jeonghan, Dk és Wonwoo voltak.

- Aigoo..jó reggelt! Jól vagy? - lépett oda Jeonghan.

- Persze, csak kicsit álmos vagyok. Nem aludtam valami jól - ülök Wonwoo mellé.

- Kávét iszol? - nézek bögréjébe.

- Tessék - nevet. - Csinálok magamnak másikat.

- Jaj köszönöm - mosolygok és a kávéba kortyolok. Nagyon kellemes volt. Nem túl meleg és hideg se volt. Cukor is pont elég volt benne. Megittam, majd rám néztek. Kivéve Seungkwan.

- Na jobb már? - kérdezte Hoshi.

- Hát egyáltalán nem.

- Pedig ma próba lesz - lép a konyhába S.Coups.

- Nem lehet, hogy itthon maradok és később utánatok megyek? - mosolygok kedvesen, hogy engedje meg.

- Jó legyen. Maximum 3 órát kapsz - adta meg magát.

- Nagyon köszönöm Oppa. Megyek is aludni! - puszilom meg az arcát és felsietek a szobába. Kicsit még nyomkodom a telefonom, majd valaki a szobába lépett.

- Nagyon gratulálok! - tapsol gúnyosan Seungkwan és öltözni kezd.

- Nem értem. Most mi baj? - nézek rá értetlenül.

- Eljátszod itt a halálod egy kis fáradtság miatt. Gratula.

- Most tényleg ez a bajod? Ha ennyire zavar akkor elmegyek, hogy örülj.

- Nem, ezt akartad most akkor maradj is. Legalább tovább ott maradsz - majd felöltözve kiment.

Még Jun beszólt a szobába, hogy elmennek, aztán egyedül maradtam. Most miért akarja, hogy tovább maradjak? Miért örült ennek? Aj.. nem értem ezt a fiút. Talán ha egy kicsit belelapoznék a naplójába...nem, nem Melani ne is gondolj ilyenekre. Inkább lefeküdtem és nagy nehezen elaludtam.

Néhány órára rá fel is keltem. Összeszedtem magam, egy kicsi sminket felraktam, a hajam pedig felkötöttem. Felkaptam egy melegítőt és egy pulcsit, majd a csukját felhúzva indultam próbálni. Nem volt messze a próbaterem, de mégis olyan hosszúnak tűnt. Egész úton Seungkwanon járt a fejem. De miért? Miért nem tudom elfogadni, hogy nem szeret? Pedig én aztán hamar túl lépek dolgokon, de ezen miért nem sikerül? Amíg így gondolkodtam oda is értem a terembe. Mindenki köszöntött csak megint ő nem.

- Máris jobban nézel ki! - nevet Jeonghan. Én meg csak álltam kedvetlenül előtte és mosolyogtam. De persze egyből feltűnt nekik, hogy ez nem az igazi mosolyom.

- Mi a baj? - nézett rám Minghao.

- Semmi, semmi. Inkább próbáljunk - indultam meg.

- Ahogy akarod - válaszolt, majd próbálni kezdtünk. Ők végig próbálták az adott időt amit kellett. Persze mivel később mentem maradnom kellet még. Semmi kedvem nem volt egyedül maradni.

- Seungi! - mosolygok. - Nem maradsz itt velem? - megyek hozzá közelebb közbe, pedig mosolygok és szempilláim rebegtetem. Felém fordult, majd megvárta amíg az utolsó ember is kimegy.

- Elmondom neked először és utoljára. Az én nevem Seungkwan és ne hívj Seunginak. És esetleg, ha eljöttél nem haldokoltál volna nem kéne itt maradnod - hangja nem volt feszült se semmilyen. Tök nyugodt volt.

- De Seungkwan. Most mi bajod velem? Miért távolodtál el tőlem? - nézek rá kiskutya szemekkel.

- Tudni akarom! - lépek közelebb és szemébe nézek. Fejét elfordítva kérdezte.

- Tudni akarod?

Válaszképpen hevesen bólogattam. Kis gondolkodás után kinyögte.

- Nem bírlak. Kicsit zavarsz is, ezért kerüllek - néz válasza közbe szemembe.

Amit mondott nagyon szíven ütött. Nem tudtam mit tegyek. Egy kicsit vártam hátha kinyögi, hogy csak egy vicc volt, de nem. Csak szemébe néztem és számát lebiggyesztve könnyesedtek be szemeim. Sírni nem akartam, így visszatartottam.

- Sajnálom - fordul sarkon és maga után bezárva az ajtót a többiek után ment.

Tudtam, hogy nincs itt így sírva rogytam a földre.

Nem tudom miért nem bír. Régen olyan jó barátok voltunk. Elválaszthatatlanok. Most meg egy tapló paraszt. Én tényleg nem tudom mivel érdemeltem ezt ki.

Egy nagy levegőt vettem és könnyeimet letörölve kezdtem táncolni. Ez mindig megnyugtatott. Későre járt, így befejeztem. Lekapcsoltam a villanyokat, majd sötétbe indultam haza. Közbe pedig eldöntöttem, ha ő így, akkor én is. Ne várjon tiszteletet, ha ő se adja meg. Nem is tudom mit képzel magáról. Fuu csak szóljon hozzám.

Lassan hazaértem és a többiek vártak a vacsorával.

- Jaj de jó, hogy hazaértél. Kész a vacsora gyere - hívott Jeonghan.

- Nem köszi. Nem vagyok éhes - majd a szobámba mentem. Leraktam a cuccaim és arra jutottam, hogy elmegyek tusolni. A fürdőbe mentem. Megengedtem a vizet, had folyjon amíg levetkőzök. Mikor mindent levettem a zuhany alá álltam. Megmostam a hajam és a testem is megmostam. Amikor kiszálltam megtörölköztem és felvettem a pizsamának használt rövidnadrágom és egy mintás pólót. A hajam hagytam kiengedve vizesen. Még mielőtt aludni mentem volna, lementem kakaót inni.

- Jó étvágyat - mondom a többieknek.

- Nem tudom mit képzelsz magadról.

- Már megint mi bajod Seungkwan? - fordulok felé idegesen.

- Mi itt várunk a vacsorával és te meg olyan pofátlan vagy, hogy nem vagy hajlandó velünk enni. Ha nem is eszel legalább ülnél ide. De nem...Melani ezt is megteheti - oktatott teljesen nyugodtan. De én nem voltam nyugodt.

- Én vagyok a pofátlan? Nem tudom mit képzelsz magadról, de rohadtul elegem van belőled. Gondolkozz már! Próbálok mindig kedves lenni veled, hogy legyen jobb kedved, mosolyogj vagy bármi de nem.

- Hogy beszélsz te velem? Egyenlőre idősebb vagyok kijár a tisztelet.

- Ohh igen? Hát tudod mit? Leszarom. Azt is, hogy idősebb vagy meg mindent. Ha te így, akkor én is így. És amíg nem változtatsz addig ne várd el, hogy normális leszek - kiabálok vele és angolosan távozok a szobámba. 

Remélem megértette. A naplója megint az ágyon volt. Túl ideges voltam, így kezembe vettem. Úgyse jön fel egy hamar. Leültem az ágyra és az elejétől kezdtem. Leírta mennyire szereti és, hogy mennyire hiányzik neki az ommája. Kicsit tovább olvastam, majd megláttam a nevem. Pont kezdeni akartam olvasni mikor hallottam, hogy valaki jön fel a lépcsőn. Gyorsan az ágyára dobtam a füzetet és úgy csináltam, mintha nem is csinálta volna semmit. Persze Seungkwan volt az. Belépett az ajtón és kulcsra zárta az ajtót maga mögött. Féltem, hogy kiabálni fog velem. Lehet nem így kellett volna kiosztanom és nem mindenki előtt.

Félve néztem rá, majd felém sietett. Csuklóimat összefogta és fejem mellé támasztotta.

- M..mit csinálsz? - kérdezem félve.

Nem válaszolt, csak bámult. De a régi Seungkwan tekintettel. Kezét emelte, majd félve összerezzentem hátha megüt. De aztán meglepetésemre ujjai hegyével arcomhoz ért, majd simogatni kezdte. Felnéztem rá és olyan lágy volt a tekintete. Sőt egy kicsit mosolygott is. Majd hamar felállt mellőlem és újra a rideg Seungkwan lett.

- Sajnálom. Majd rendbe hozom - és kiment.

Mit fog rendbe hozni? Mi van? Ahj...nem értem ezt a gyereket. De még mindig haragszom rá. A naplót hagytam a fenébe. Majd máskor elolvasom. De ez az érzés. Olyan, mintha lepkék lennének a hasamba és sokkal gyorsabban ver a szívem. Talán azért nem tudom kiverni a fejemből, mert...ah, dehogy én nem vagyok szerelmes.

Majd készültem lefeküdni. Az ágyba feküdve gondolkodtam még, majd hirtelen felültem.

- Szerelmes vagyok!

Kis bevezető

Minden az elején kezdődött. Csak egy átlagos lány voltam, aki Koreába költözött apukája munkája miatt. Ott hagyva régi iskoláját és barátait. De hamar talált barátokat. De nem átlagos barátokat. Mivel jó hangom volt, és jól is táncoltam, így gyakornok lettem 13 fiúval. Én voltam a legfiatalabb és még lány is. Nagyon jó barátok lettünk. Nem foglalkoztak azzal, hogy én most lány vagyok. Ugyan úgy foglalkoztak velem, mint bárki mással. Mindenki nagyon kedves volt, főleg Seungkwan. Bár ő mindenkivel nagyon kedves és mosolygós volt. Ezért szerettem ennyire. De aztán minden megváltozott. Debütáltunk és már nem volt olyan velem, mint régen. Régen egy folytában mindenhova együtt mentünk és bármi baj volt elmeséltük egymásnak. Most meg ha kell, csak akkor szól hozzám és soha nem ölel meg. Sajnos egy szobába is vagyunk, így elég kellemetlen ez nekem. De kiderítem mi baja.

- Hé! Nekem is hagyjatok! - futok a konyhába, ahol már mindenki tömi magát. Leültem Hoshi és Mingyu közé. Szerencsére raktak félre nekem is. Rájuk mindig számíthatok és sose hagynak el, mint egyesek.

Gyorsan betömtem a kaját és megköszöntem mindenkinek. Szokásom falni, így mindig én végzek legelőször. Épp a szobánkba mentem volna mikor..

- Most te mosogatsz - mosolyog gúnyosan Woozi. Szokása szívatni.

- Ne már! Nem lehetne, hogy... - de nem tudtam befejezni, mert közbe vágott.

- Nem - rázza fejét. Nagy duzzogva elmosogattam és a többiekhez mentem a nappaliba. Mingyu ölébe ültem és néztük a Tv-t. Nekünk Mingyu-val ez egy ilyen szokás. Mindig így nézzük a Tv-t.

Megölelt és hasamon összekulcsolta kezeit. Kis idő után arcával nyakamba bújt. Néha kicsit úgy érzem, mintha ők nem is tudom..., ha tehetnék egyből összejönnének velem. De kijelentettem, amikor egy lakásba költöztem velük, hogy én senkivel nem fogok összejönni.

Amikor kicsit túlzásba esnek, akkor távozom, mint most is. Nem oktatom ki őket meg semmi. Igazából ők is fiúk nekik is kell a szeretet, úgyhogy elnézem.

Mikor szobámba mentem Seungkwan az ágyán feküdt a telefonját nyomkodva. Egy pillanatra rám nézett, de különösebben nem foglalkozott velem.

Az ágyamra ültem szótlanul és a könyvemet kezdtem olvasni. Imádok olvasni. És ha elkezdem nem tudom letenni. De most nem tudtam koncentrálni. Zavart, hogy nem törődik velem és hogy levegőnek néz. Nem, nem arról van szó, hogy a kis Maknae azért nyafog, mert-mert egy ember nem foglalkozik vele, hanem mert Ő nem foglalkozik velem. Ha Jun nem foglalkozna velem nem nagyon zavarna. De persze őt is imádom, csak az más. Legszívesebben megkérdezném tőle, miért kerül vagy éppen miért távolodott el tőlem ennyire, de amennyire ismerem őt, vagy csak megforgatná a szemeit, vagy pedig ridegen rám nézne, ami távozásra kényszerítene.

Becsuktam könyvem és rá néztem. Persze kaptam is egyből.

- Mit nézel? - kérdezi miközben telefonját nyomja.

- Semmit, semmit - kapom el fejem és a kínos csendet S. Coups zavarja meg.

- Gyertek próba van - mosolyog és kimegy. Seungkwan egyből eltűnt, én pedig még átöltöztem valami kényelmesbe. Mikor lementem már mindenki a kocsiba volt, csak Seungkwan várt engem az ajtóba.

- Mi lenne ha egyszer nem rád kéne várni? - néz rám teljesen ridegen.

- Sajnálom - majd kisietek a kocsiba, ahol Hoshi foglalt nekem helyet. Seungkwan is megjött és elindultunk. Egész úton Hoshi-val nevettünk és néha Dino is csatlakozott. Mikor odaértünk egyből próbálni kezdtünk. Több óra gyakorlás után fáradtan feküdtünk el a földön. Kicsit fújtunk aztán összekészültünk, hogy haza indulunk. Mindenki elindult. Hoshi-val indultunk le.

- Valaki várja meg Seungkwan-t.

- Jó majd én - örültem meg és visszamentem hozzá mosolyogva.

- Minek jöttél vissza?

- Cs..csak megvárni téged.

- De kösz nem kell - ment ki mellettem és otthagyott egyedül.

Nem hiszem el mi baja. Nem fogom ezt bírni. Hiába idősebb és elvárja, hogy tisztelettel beszéljek vele, de ha ezt csinálja akkor hogy? Nem fogom sokáig bírni. Egyszer kitör belőlem, aztán olyanokat fogok mondani, amiket én is megbánok - gondolkodtam, majd utána elindultam és haza mentünk. Otthon mindenki úgy, ahogy volt bevágódott az ágyba. Seungkwan-nal a szobába mentünk. Az ágyára ült és párnája alól elővette naplóját, majd írni kezdett. Minden este ezt csinálta.

Elmentem letusolni, majd vissza a szobába, amibe ahogy beléptem Seungkwan el is húzott tusolni. Az ágyán hagyta naplóját. Annyira kíváncsi voltam mit írhat bele. Már éppen, hogy nyitottam volna ki, amikor megszólalt a lelki ismeretem és visszaraktam helyére. Mikor visszatért, ágyába feküdt és leoltotta a villanyt.

- Jó éjt - mondtam neki, de választ nem kaptam. Fal felé fordultam és aludni próbáltam. Semmi kétség, hogy hosszú éjszakám lesz.