Reggel korán keltem, mint mindig. Melani még aludt, így halkan osontam ki a szobából. A konyhába indultam közbe Jeonghan, Dk és Wonwoo is csatlakozott. Jeonghan főzni kezdett, én pedig kávét csináltam magunknak.
- Jól aludtál? - nézett rám Dk.
- Uhhum. Mondhatjuk... - válaszoltam. De mire visszakérdezett volna Melani lépett be. Nagyon aranyos volt, ahogy botorkált az asztalhoz. Persze nem mutattam, hogy érdekel. Jeonghan egyből hozzá futott.
- Aigoo...Jó reggelt! Jól vagy?
- Persze, csak álmos vagyok. Nem aludtam valami jól - válaszolt álmosan és leült. Persze Wonwoo-tól csak annyit kérdezett, hogy kávét iszik-e, de már oda is adta neki.
Ajj de lennék a többiek helyébe. Amikor akarják, akkor ölelik meg és puszilják meg. Én meg maradhatok paraszt bármennyire is fáj. Egyszerűen, ha közel kerülnék hozzá félek, hogy nem bírnék magammal. Nem akarok a bandának rosszat. Meg amúgy is, azt mondta nem jön össze egyikünkkel se, úgyhogy bukta. Lehetek életem végéig bunkó vele. Ha tudná, hogy nekem jobban fáj, mint neki.
Mikor megitta a kávét mindenki ránézett. Én nem, mert tudtam, hogy engem figyel.
- Na jobb már? - kérdezi tőle Hoshi. Na ő az, aki mindig ott van ahol Melani. Nagyon féltékeny vagyok rá.
- Hát egyáltalán nem.
- Pedig próba lesz - lép be a konyhába S.Coups.
- Nem lehet, hogy itthon maradok és később utánatok megyek? - mosolyog. Olyan aranyosan, amit akárhányszor meglátok megőrülök.
- Jó legyen. Maximum 3 órát kapsz.
- Nagyon köszönöm oppa - puszilta meg és felment.
Engem kéne puszilgatnia és mikor hívott utoljára Oppának? Ahm...
- Te viszont jössz! - néz rám. - Úgyhogy öltözz.
Elindultam fel. Bántott, hogy én nem lehetek olyan vele, mint a többiek. Mingyu is olyan jóba van vele. Mindig az ölébe ül TV-zés közbe. Mázlista.
Szobába lépve újra bunkó lettem.
- Nagyon gratulálok - tapsolok gúnyosan és a szekrényhez megyek öltözni.
- Nem értem. Most mi baj? - néz rám nagy boci szemekkel és ártatlan fejjel. Olyan édes volt, de nem gyengülhettem el.
- Eljátszod itt a halálod egy kis fáradtság miatt. Gratula.
- Most tényleg ez a bajod? Ha ennyire zavar, akkor elmegyek, hogy örülj.
- Nem, ezt akartad most akkor maradj is. Legalább tovább maradsz - majd kimentem. Lehet túl kemény voltam. Nem baj. Legalább most tudok koncentrálni és nem őt fogom figyelni egész végig.
Megvártuk Jun-t a kocsiba, majd elindultunk. Olyan hamar elment az idő. Mire feleszméltem, már a kocsiból szálltunk ki. A bemelegítés is hamar elment. Egyfolytában ő volt a fejembe. Nem tudom most mi jó. Ha itt van őt bámulom, de jól csinálom a koreográfiát. Viszont most egyfolytában tévesztek.
- Mi van veled? Koncentrálj jó? - szólt Woozi.
- Jól van - folytattuk, de meg is álltunk, mert Melani megjött. Mindenki egyből nyakába ugrott, én meg csak álltam. Nagyon örültem, hogy megjött, mégse ölelgethettem és puszilgathattam meg. Csak álltam és néztem.
- Máris jobban nézel ki! - nevetett Jeonghan. Csak állt és mosolygott. De nem az igazi Melani mosoly volt. Talán ennyire megbántottam? Jól tudtam én. Nem csak én vettem észre. Minghao is megkérdezte tőle, de lerázta, majd újra próbálni kezdtünk. Egész próbán figyeltem és közbe jól táncoltam el minden egyes lépést. Végeztünk a próbával, majd pakolni kezdtem a cuccom, mikor meghallottam, lépteit felém.
- Seungi! - jön felém azzal a rohadt aranyos mosolyával. És még Seunginak is hívott, amit olyan édesen ejt ki. - Nem maradsz itt velem?
- Elmondom neked először és utoljára. Az én nevem Seungkwan és ne hívj Seunginak. És ha esetleg eljöttél volna, nem pedig otthon haldokolsz, akkor nem kéne itt maradnod.
- De Seungkwan. Most mi bajod velem? Miért távolodtál el tőlem? Tudni akarom! - néz rám nagy szemekkel és közelebb lépett. Zavarba voltam. Fejemet elfordítva gondolkodtam.
- Tudni akarod? - hevesen bólogatott, majd kimondtam, amit nem akartam.
- Nem bírlak. Kicsit zavarsz is ezért kerüllek - nézek szemébe közbe, amibe könnyek gyűltek és száját is lebiggyesztette sírásra készen. Nem akartam látni ahogy sír, úgyhogy hamar elhúztam a csíkot. Előtte még odalöktem neki egy "sajnálom"-ot, majd elmentem.
Istenem. Ilyen hülye is csak én lehetek. Nem hiszem el, hogy kimondtam. Szerintem most nagyon megbántottam. Pedig nagyon szeretem. Hoshi és Mingyu tuti nem csinálta volna ezt. Sőt senki se. Csak én vagyok ilyen szerencsétlen.
Mikor hazaértünk Jeonghan főzni kezdett, mi pedig a nappaliba mentünk. Kis idő után az ajtó nyitódott és a hangját is meghallottam. Egyből kimentem, de addigra felment. Mivel már rég vártunk a kajára mindenki éhes volt. Mikor az asztalhoz ültünk mindenki falni kezdett. Nekem csomó volt a hasamba a történtek miatt, így alig ettem. Majd egyszer csak megjelent. Ideges voltam magamra, de rajta egyszerűbb volt levezetni.
- Jó étvágyat!
- Nem tudom mit képzelsz magadról.
- Már megint mi bajod Seungkwan? - fordult felém idegesen, amitől egy kicsit megijedtem. Soha nem volt még ilyen.
- Mi itt várunk a vacsorával és te meg olyan pofátlan vagy, hogy nem vagy hajlandó velünk enni. Ha nem is eszel legalább ülnél ide. De nem...Melani ezt is megteheti.
- Én vagyok a pofátlan? Nem tudom mit képzelsz magadról, de rohadtul elegem van belőled. Gondolkozz már! Próbálok mindig kedves lenni veled, hogy legyen jobb kedved, mosolyogj vagy bármi de nem - igen, most rendesen le ordította a fejem. Tudom megérdemlem, de nem fogom hagyni.
- Hogy beszélsz te velem? Egyenlőre idősebb vagyok. Kijár a tisztelet.
- Ohh igen? Hát tudod mit? Leszarom. Azt is, hogy idősebb vagy meg mindent. Ha te így, én is így. És amíg nem változtatsz, addig ne várd el, hogy normális leszek - kiabál én meg csak nézem. Teljesen le voltam fagyva. Nem tudtam erre mit válaszolni. Csak ültem és bámultam magam elé.
- Ez meg mi volt? - nézett rám S.Coups. Nem válaszoltam, inkább csak kezembe temettem arcom.
- Hallod? - lökött meg Mingyu. - Mit csináltál vele? - kérdezi ingerülten. Csak ridegen rá néztem és nem válaszoltam.
- Jó, akkor felmegyek megvigasztalom - mondja és elindul. Egyből felugrottam és felsiettem. Tudom, hogy mi a terve, de nem engedem, hogy megtegye.
Szobába lépve kulcsra zártam az ajtót, hogy ne is próbáljon bejönni. Amikor megláttam az ágyon Melani-t eldöntöttem, hogy most megteszem. Odasietve hozzá összefogtam csuklóit, majd feje fölé támasztottam.
- M...mit csinálsz? - remegett meg hangja. Nem válaszoltam, csak mosolyogva néztem. Kezemet emeltem, hogy megsimogatom, erre összerezzen a félelemtől. Olyan édes volt, mégis kicsit bántott, hogy azt hiszi megütöm. Arcához értem ujjaim hegyével és egész arcát bejártam. Ahogy felnézett rám, eszembe jutott mit is csinálok, majd zavartan felálltam.
- Sajnálom. Majd rendbe hozom - néztem rá, majd kimentem. Az ajtó előtt Mingyu állt és még mielőtt bármit mondott volna eltűntem. A fürdőbe mentem, ahol az arcomat megmostam. El se hiszem, hogy ezt csináltam. Tiszta hülye vagyok. Ajj...mit tettem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése