Reggel, amikor felébredtem Mingyu aludt mellettem. Csodálkozva néztem rá, mivel azt se tudtam mikor jött ide. Egyik kezével átkarolt és úgy aludt. Kibújtam keze alól és felültem, amire egyből mocorogni kezdett.
- Mingyu! - bökdöstem hasát.
- Uhmm...mivan? - fordult a másik oldalára, majd szerintem leesett neki hol van és visszafordult.
- Jól aludtál? - mosolyog.
- Uhm...igen - bólogatok.
- Ennek örülök - ül fel és puszit nyom a homlokomra.
- De miért aludtál velem? És mikor jöttél át?
- Ja tényleg. Hát féltettelek, mert Seungkwan elég idegesen jött fel. Aztán kis idő után feljöttem megnézni, hogy jól vagy-e aztán olyan aranyosan aludtál, hogy itt aludtam. Amint befeküdtem melléd csak úgy bújtál. Azután már nem lett volna szívem itt hagyni téged - mosolyog én meg elpirulva ülök előtte. Zavarba voltam. Igaz aludtunk már együtt, de akkor is. Ahogy kimondta Seungkwan nevét eszembe jutott a tegnap. Egyből az ágyára pillantottam, de nem volt ott. Sőt meg is volt ágyazva. Most vagy megint korán kelt vagy...
- Seungkwan mit szólt hozzá, hogy itt alszol? - néztem Mingyu-ra.
- Azt mondta a helyemen alszik. Idézem. "Nem akarlak titeket zavarni!" - beszélt Seungkwan hangján. Kicsit elmosolyodtam rajta, mert vicces volt ahogy utánozza.
- És mibe zavarna minket?
- Én aztán nem tudom. Na de mindegy is. Lemegyünk enni?
- Uhhum - bólogatok majd elindulunk le.
Én ha reggelizek mindig vajas kalácsot eszek, amit berakok a mikróba melegedni. Persze minden ilyen alkalommal hülyének néznek a többiek. Megcsináltam a kalácsom és mellé csináltam magamnak kávét. Ha nem iszok kávét egész nap hulla vagyok.
Mingyu mellé ültem.
- Már megint ilyet eszel? - nézi a tányérom.
- Igen. Tök finom Kóstold már meg!
- Jó adj egy harit - nyitotta száját. Oda tartottam neki egy szeletet és beleharapott. Persze akkor lépett be Seungkwan. Igen jobbkor nem is jöhetne. Bár ő nem bír, én meg nem mondtam neki, hogy szerelmes vagyok belé. Úgyhogy No Problem.
Ahogy belépett végigmérte Mingyu-t, aki szintén gyilkos pillantással nézett rá. Én meg csak ültem ott, mint egy hülye és nem értettem mi bajuk.
- Reggelt! - morgott Seungkwan és Mingyu szintén így.
- Jó reggelt! - én képes voltam normálisan köszönni. Elég feszült volt a hangulat, így próbáltam terelni.
- Na ízlett? - mosolyogtam Mingyu-ra.
- Igen finom - mosolyog. - Kérem ezt - veszi ki a kezemből és betömi.
- Hé! - nevetek.
- És mit iszol? - néz a bögrémbe. - Ugye nem kávé?
- Öhm...de! Miért?
- Nem ihatsz. Úgyhogy én ezt el is kérem - veszi el és elviszi.
- De Mingyu... - nézek rá kiskutya szemekkel, de nem hatja meg. - De Seungkwan is azt iszik.
- És? Két év van köztetek. És amúgy se akarom, hogy rászokj. Ártana neked, pedig te olyan szép vagy! - mosolyog. Nagy durcásan folytattam az evést, majd visszaült mellém. Közelebb hajolt, hogy egyen még. Ahogy ránéztem, alig volt köztünk néhány centi. Pirosodva tömtem szájába az egész szeletet, amit mosolyogva fogad. Néha Seungkwan-ra pillantottam, aki ránk se nézett.
Megettem az utolsót is, majd kivittem a tányérom. Mingyu nem figyelt, így elkezdtem a kávém inni. Épp, hogy beleittam, de már mögöttem is volt és kivette a kezemből a bögrét.
- Ne játssz velem! - önti ki.
- Ne... - hajtottam a fejem a konyhapultra és a kávé után nyúltam. -Mingyu... - néztem rá.
- Igen?
- Egész nap hulla leszek.
- Úgyse megyünk sehova - ölel magához.
- Hát azt rosszul tudod - jön a Leader. - Mennünk kell egy showba és ilyen feladatokat kell csinálnunk - csinálja magának a kávét.
- Na tessék... - nézek fel öleléséből.
- Jó, akkor igyál fekete teát. Csinálok neked - majd elengedett és teát csinált.
Tudtam, hogy az nem fog segíteni és egész nap tiszta fáradt leszek, de nem szólok neki, úgyis önfejű és akkor se engedné, hogy kávét igyak.
- Jól van, én addig készülök - megyek fel a szobába. Elkezdtem kifesteni magam és a hajam csinálni. A hajamat csak kivasaltam, így nem tartott sokáig, de a sminkelés annál inkább. Épp nézegettem, hogy jól húztam-e meg a tust, amikor megint megjelent Mingyu.
- Itt a teád - elveszem tőle és puszit nyom homlokomra.
- Köszönöm - kortyolok bele, majd lerakom.
- Ennyi? - néz rám.
- Most nem kérem.
- Ezért szenvedtem vele? Istenem... - megy ki.
Most úgy csinál, mintha én kértem volna. Egy szóval nem mondtam, hogy kérek. Meg ilyen hülyeségen felkapni a vizet. Tudtam, hogy Mingyu ilyen, de mégis. Miközben idegeskedtem bejött Seungkwan. Már csak ő hiányzott.
- Mi baja a hercegednek?
- Nem a hercegem jó?
- Hát, pedig nagyon úgy tűnik.
- És mi van ha az? Féltékeny vagy?
- Nem, nem vagyok az - kezd öltözni, majd eltűnik.
Én is elkezdtem öltözni. Mivel ma hűvös volt, egy vastagabb fehér pulcsit vettem fel, rá egy mellényt. A nadrágom fekete szaggatott volt és a cipőm, pedig egy fekete fehér Nike futó cipő. A fejemre húztam még egy fekete Obey sapkát, majd lementem. Mindenki kabátba állt. Nem hinném, hogy ilyen hideg van, de mindegy. Elindultunk a ház elé, ahol megálltunk a kamera előtt és bemutatkoztunk.
- Annyeonghaseyo 17 mida! - S.Coups beszélt, majd megkaptuk a feladatot és elindultunk gyalog. Már a ház előtt is fáztam, de fél óra sétálás után a fogaim vacogtak és a kezem még a zsebembe is megfagytak. Már a megfagyás szélén voltam, amikor valaki kabátja alá húzott és azzal takargatott. Felnéztem, hogy ki az és Mingyu ölelt magához komoran. Olyan, mint az árnyékom és tudja mikor kell megjelenni.
- Tudtad, hogy hideg van. Miért nem öltöztél fel? - úgy beszélt, mint az apám és egyszer se nézett rám.
- Azt hittem ennél jobb idő van.
- Hát nem.
- Nem mondod? - gúnyolódok.
- De nem muszáj melegítenelek - enged el és összehúzza kabátját.
- Jaj ne kérlek! - húzom szét kabátját és visszabújok hozzá közel, amitől mosolyogni kezdett.
Valahogy éreztem, hogy ez volt a terve. A próbaterembe mentünk, ahol Random Dance-t játszottunk. Ott egy kicsit melegem lett, de észre se vettem. Én rontottam a legtöbbet, mert fáradt voltam. A szünetbe a földre ültem, ahol majdnem elaludtam, de Mingyu felrángatott.
- Gyere! - húz maga után végig ki a teremből. Az automatához vitt, ahol egy dobozos kávét vett.
- Nesze! - nyomja kezembe. Meglepődtem, mert reggel még nem ihattam, de elfogadtam.
- Köszönöm Oppa! - ölelem át nyakát.
- De egy nap csak egyet - mosolyog és kibontja nekem. - Ja és ezt még meg kell hálálnod - vigyorog és elmegy. Csak mosolygok. Mivel is kéne meghálálnom? Na mindegy is.
Kávémat kortyolgatva mentem vissza, de már rángattak is tovább. Mingyu mosolyogva szétnyitotta kabátját, én pedig bebújtam mellé. Kikapta a kezemből a kávét, megitta majd kidobta. Egész úton járt a szám. Hoshi-val és Dino-val szórakoztam. Néha Mingyu és Minghao is közbe szólt. Mire a másik helyszínre értünk besötétedett. Persze egész úton ment a kamera. Sokszor volt ott nálunk és felvette, hogy Hoshi megint hülye és rajta nevetünk. Egy sötét ház előtt álltunk meg. Előre féltem a feladattól. Párokba kellett lenni. Mivel nagyon félős vagyok, gondoltam leszek valaki idősebbel. Jóval idősebbel. Gondolkodtam, hogy leszek Joshua-val vagy S.Coups-al, de egész nap Mingyu-val voltam és nem lett volna szép otthagyni.
A pároknak a sötétbe tárgyakat kellet KERESNI időre és aki előbb végez nyer.
Mingyu-val majdnem utolsók voltunk, így a hidegbe ott kinn álltunk. Lassan Mingyu kabátja alatt is vacogni kezdtem. Próbáltam közelebb bújni, de ugyan úgy fáztam. Sajnos nagyon fázós vagyok. Elég egy kis lehűlés és képes vagyok megfagyni. Mingyu kibújt a kabátjából és rám adta, majd elém állt és felhúzta a cipzárt és fejembe húzta a csuklyát.
- Mingyu oppa ne... - de szavamba vágott.
- Pszt! Neked jobban kell - mosolygott. Aggódtam érte, nehogy megfázzon. De nem tudtam mit tenni. Ha leveszem, akkor vissza adja rám. Túl makacs.
Ránk került a sor. Már az ajtóba féltem. Igaz a csuklya egy keveset takart az arcomból és így biztonságba éreztem magam. Na meg Mingyu közelségétől is. Amikor valami megijesztett reflexszerűen bújtam Mingyu-hoz és fogtam meg kezét. Tudtam én, hogy fázik. Jég hideg volt a keze. Annyit tudtam csak tenni, hogy fogtam neki. Mi igazából nem is keresgéltünk csak vártunk, hogy járjon már le az idő. Amikor mindenki bejutott kihirdették, hogy ki nyert. Woozi és S.Coups nyert.
Elköszöntünk, majd haza indultunk gyalog. Alig indultunk el, de Mingyu vacogni kezdett. Levettem kabátját és odaadtam neki.
- Jaj ne! - adja vissza. - Nem fázok - mosolyog.
- Észre vettem. De ha megfázol még meg is verlek.
- Nem fogok, csak vedd vissza kabátot. Te viszont megfázol - simogatja meg arcom.
- Aigoo oppa! Jég hideg a kezed - fogom meg neki.
- Ah semmiség. Nem fogok belehalni.
- Mingyu... - nézek rá mérgesen. - Nem vagy szuperhős. Add ide - fogtam kezeim közé kezét és lehelni kezdtem. Csak mosolygott és úgy mentünk tovább.
Biztos voltam benne, hogy többet érez bár, azért mégse. Engem nem zavar, hogy olyan, mint az árnyékom. Egész nap nem gondoltam Seungkwan-ra, aminek örülök. Bár most elbizonytalanodtam. Lehet nem is vagyok szerelmes Seungkwan-ba? Lehet, hogy csak egy fellángolás volt a viselkedése miatt? És Mingyu maga iránt táplálja az érzést? Ajj...túl sok a lehet.
Egész úton nevettünk és beszélgettünk. Amint hazaértünk a nappaliba ültettem és betakartam egy meleg takaróval. A konyhába siettem, ahol csináltam egy forró teát és bevittem neki. Hamar megitta majd ránéztem.
- Jobban vagy?
- Eddig is jól voltam - mosolyog.
- Ahham...persze.
- De tényleg.
- Mitől lettél volna jól, amikor majdnem megfagytál?
- Attól, hogy veled voltam - mosolyog, olyan szív döglesztően, amitől tűz piros lett a fejem és majdnem elájultam.
- Jó többet nem hozlak zavarba. Tv-zünk úgy, ahogy szoktunk?
Bólogatok, majd ölébe húz és bekapcsolja a TV-t. Fejem vállára hajtottam, majd egy filmet kezdtünk nézni.
Én nem akarok szerelmes lenni. Be akarom tartani az ígéretem, mi szerint nem jövök össze itt senkivel. De, ha Mingyu így folytatja...miatta félre fogom dobni az ígéretem. És titokba együtt lehetünk. Csak kockázatos. Túlságosan is.
Már a film vége fele jártunk, mikor hangos szuszogása lettem figyelmes. Felnéztem és Mingyu aludt. Olyan aranyos volt. Én tovább néztem a filmet, majd egyre nehezebben lettek pilláim és már csak arra emlékszem, hogy a fiú megcsókolta a lányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése