Kis bevezető

Minden az elején kezdődött. Csak egy átlagos lány voltam, aki Koreába költözött apukája munkája miatt. Ott hagyva régi iskoláját és barátait. De hamar talált barátokat. De nem átlagos barátokat. Mivel jó hangom volt, és jól is táncoltam, így gyakornok lettem 13 fiúval. Én voltam a legfiatalabb és még lány is. Nagyon jó barátok lettünk. Nem foglalkoztak azzal, hogy én most lány vagyok. Ugyan úgy foglalkoztak velem, mint bárki mással. Mindenki nagyon kedves volt, főleg Seungkwan. Bár ő mindenkivel nagyon kedves és mosolygós volt. Ezért szerettem ennyire. De aztán minden megváltozott. Debütáltunk és már nem volt olyan velem, mint régen. Régen egy folytában mindenhova együtt mentünk és bármi baj volt elmeséltük egymásnak. Most meg ha kell, csak akkor szól hozzám és soha nem ölel meg. Sajnos egy szobába is vagyunk, így elég kellemetlen ez nekem. De kiderítem mi baja.

- Hé! Nekem is hagyjatok! - futok a konyhába, ahol már mindenki tömi magát. Leültem Hoshi és Mingyu közé. Szerencsére raktak félre nekem is. Rájuk mindig számíthatok és sose hagynak el, mint egyesek.

Gyorsan betömtem a kaját és megköszöntem mindenkinek. Szokásom falni, így mindig én végzek legelőször. Épp a szobánkba mentem volna mikor..

- Most te mosogatsz - mosolyog gúnyosan Woozi. Szokása szívatni.

- Ne már! Nem lehetne, hogy... - de nem tudtam befejezni, mert közbe vágott.

- Nem - rázza fejét. Nagy duzzogva elmosogattam és a többiekhez mentem a nappaliba. Mingyu ölébe ültem és néztük a Tv-t. Nekünk Mingyu-val ez egy ilyen szokás. Mindig így nézzük a Tv-t.

Megölelt és hasamon összekulcsolta kezeit. Kis idő után arcával nyakamba bújt. Néha kicsit úgy érzem, mintha ők nem is tudom..., ha tehetnék egyből összejönnének velem. De kijelentettem, amikor egy lakásba költöztem velük, hogy én senkivel nem fogok összejönni.

Amikor kicsit túlzásba esnek, akkor távozom, mint most is. Nem oktatom ki őket meg semmi. Igazából ők is fiúk nekik is kell a szeretet, úgyhogy elnézem.

Mikor szobámba mentem Seungkwan az ágyán feküdt a telefonját nyomkodva. Egy pillanatra rám nézett, de különösebben nem foglalkozott velem.

Az ágyamra ültem szótlanul és a könyvemet kezdtem olvasni. Imádok olvasni. És ha elkezdem nem tudom letenni. De most nem tudtam koncentrálni. Zavart, hogy nem törődik velem és hogy levegőnek néz. Nem, nem arról van szó, hogy a kis Maknae azért nyafog, mert-mert egy ember nem foglalkozik vele, hanem mert Ő nem foglalkozik velem. Ha Jun nem foglalkozna velem nem nagyon zavarna. De persze őt is imádom, csak az más. Legszívesebben megkérdezném tőle, miért kerül vagy éppen miért távolodott el tőlem ennyire, de amennyire ismerem őt, vagy csak megforgatná a szemeit, vagy pedig ridegen rám nézne, ami távozásra kényszerítene.

Becsuktam könyvem és rá néztem. Persze kaptam is egyből.

- Mit nézel? - kérdezi miközben telefonját nyomja.

- Semmit, semmit - kapom el fejem és a kínos csendet S. Coups zavarja meg.

- Gyertek próba van - mosolyog és kimegy. Seungkwan egyből eltűnt, én pedig még átöltöztem valami kényelmesbe. Mikor lementem már mindenki a kocsiba volt, csak Seungkwan várt engem az ajtóba.

- Mi lenne ha egyszer nem rád kéne várni? - néz rám teljesen ridegen.

- Sajnálom - majd kisietek a kocsiba, ahol Hoshi foglalt nekem helyet. Seungkwan is megjött és elindultunk. Egész úton Hoshi-val nevettünk és néha Dino is csatlakozott. Mikor odaértünk egyből próbálni kezdtünk. Több óra gyakorlás után fáradtan feküdtünk el a földön. Kicsit fújtunk aztán összekészültünk, hogy haza indulunk. Mindenki elindult. Hoshi-val indultunk le.

- Valaki várja meg Seungkwan-t.

- Jó majd én - örültem meg és visszamentem hozzá mosolyogva.

- Minek jöttél vissza?

- Cs..csak megvárni téged.

- De kösz nem kell - ment ki mellettem és otthagyott egyedül.

Nem hiszem el mi baja. Nem fogom ezt bírni. Hiába idősebb és elvárja, hogy tisztelettel beszéljek vele, de ha ezt csinálja akkor hogy? Nem fogom sokáig bírni. Egyszer kitör belőlem, aztán olyanokat fogok mondani, amiket én is megbánok - gondolkodtam, majd utána elindultam és haza mentünk. Otthon mindenki úgy, ahogy volt bevágódott az ágyba. Seungkwan-nal a szobába mentünk. Az ágyára ült és párnája alól elővette naplóját, majd írni kezdett. Minden este ezt csinálta.

Elmentem letusolni, majd vissza a szobába, amibe ahogy beléptem Seungkwan el is húzott tusolni. Az ágyán hagyta naplóját. Annyira kíváncsi voltam mit írhat bele. Már éppen, hogy nyitottam volna ki, amikor megszólalt a lelki ismeretem és visszaraktam helyére. Mikor visszatért, ágyába feküdt és leoltotta a villanyt.

- Jó éjt - mondtam neki, de választ nem kaptam. Fal felé fordultam és aludni próbáltam. Semmi kétség, hogy hosszú éjszakám lesz.